A nappal vámpírjai
2020. január 05. írta: Kekplatanfa

A nappal vámpírjai

A nappal vámpírjai

sunlight.jpg

1.

- Fény... imádott fény... - kúszott a napfény felé valaki. - Fenséges megtestesült fény! Minden létező forrása! Magasztalt, csodálatos, ragyogó, fenséges, s mámorító fény! Süssél még egy kicsit! Csak egy egészen kicsit... Nem sokat, csak egy aprócskát! Ölelj át a fényeiddel, s lágyan szoríts magadhoz. Ó én! Ó, fény! - fejtegette magában egy ember, aki a fa alól kikúszott a fényre, s élvezte, ahogy a nap sütkérezz a hátát. - Még, adj még egy kis fényt. Ölelgess, cirógass, szoríts magadhoz!
És a napfény egyre erősebben sütött az idegenre, de őt ez a legkevésbé sem aggasztotta. Nem hogy nem zavarta, inkább egyenesen élvezte. Noha fehér volt. Noha vámpír volt. De mégis, az ő lelkét már csak a napfény tartotta életben.
- Ostoba! - hangzott el valahonnan a válasz. A napfényben fetrengő ember felpillantott. Unokatestvére közeledett, egy könyvvel a kezében. - Miért töltöd ilyen haszontalanságokra az időt? - kérdezte máris.
- Ó, ez nem haszontalanság! - pattant fel a fetrengő. - Ez a nap! Maga az Istenség...
- Isten nem létezik! - szólalt fel szigorúan az unokatestvére, majd mellé állt, leguggolt, s kényelmesen leült a fűbe. Ezzel kinyitotta a könyvet ott, ahol a könyvjelzőjét tartotta, s olvasni kezdett tovább.
- Tudod, hogy a mi Istenünk a nap! - szólalt fel a másik, majd ő is visszaült a fűbe, s kinyújtotta lábait. - Nélküle szénné porladnánk!
- Ez csak egy átok! - jelentette ki szigorúan az unokatestvére. - Ami alól egyszer majd mentesedünk. De tudod jól, hogy mi az éjszaka lelkei vagyunk. A nap valójából elporlasztja a lelkünk.
- Kivéve most, mikor tart az átok. Ilyenkor ki kell élvezni a nap minden forróságát! - érvelt tovább a napozó.
- Felőlem! - intett kezével az olvasó, majd lapozott egyet, és a következő oldalt nézte. Latin könyvet olvasott, és kiválóan tudott írni is és olvasni is latinul.
- Áh, nap! - mosolyodott el társa. - Tudod, Az..., a nap több, mint fény!
- Nem, Den.... A nap semmiben sem több, mint fény! - felelte Az.... - Na jó, valami mágia lehet a dologban!
És ezzel Az... is érezte, hogy a nap melegebben cirógatja, de nem foglalkozott vele, hanem olvasta tovább a könyvét, mintha mi sem történne.
- Hmm! - jegyezte meg máris Den.... - Mit olvasol?
- Bonyolultat! - felelt Az.... - De ne zavarj!
- Miért ne? - kérdezte Den.... - Elvégre mi egy család vagyunk!
- És két ellenpólus! - felelt Az..., majd tovább lapozott a könyvében, s becsukta. - De látom, nem hagyod a bátyódat olvasni, elsétálok a másik parkba. - jelentette ki Az..., majd felpattant, s elindult a parkot körülszegélyező út felé. A macskaköves út mellett végig ott égtek a gázlámpák, egész álló nap. Speciális, földalatti gázkamrák és gázvezetékek látták el a gázoszlopokat gázzal, így nem volt szükséges egyesével begyújtani őket, hanem szabályosan, központilag lehetett elindítani bennük a gázáramlást.
Mivel a város, ahol éltek messze északon, csak nappal élt, ezért este tíz után lekapcsolták a közvilágítást, és megszűnt élni a város. Látszólag! Azonban az emberek már az ágyukban voltak, petróleumlámpa társaságában, mert sokuk nem mert aludni, félve, hogy elvesztik azt az energiát, amit nappal gyűjtöttek be, és elporladnak. Az utóbbi hónapokban egyre többször találnak rá ágyban porladt személyekre, melyeket a Bah... fényváros fényőrségei azonosítanak, és keresnek. Igyekeztek minél kevesebb elporladásról informálni napi lapban a város lakóit, és arra szólítják fel minden nap a lakókat, hogy legkésőbb este tízre vonuljanak az ágyukba, s lehúzott redőny mellett petróleumlámpával aludjanak, vagy töltsék el az éjszakát, nesztelenül.
Ilyenkor szokott ugyanis a városon átsuhanni a hold ezüstszelleme, és ha bárkit fellel, elporlasztja. Kivéve, ha élő! Mert a hold ezüstszelleme elsősorban a holtakat, azaz a vámpírrá tett északiakat keresi!
A város átkozott volt. Ezt mondani sem kellett... és egyre több északi város lelkei halnak meg az elmúlt évtizedekben. Sokan attól tartottak, eljön a világvége, pedig csak egy átok volt. Egy átok, amely az emberekből vámpírokat csinál. Fényvámpírokat! Akik a napfénnyel táplálkoznak... bár itt északon ez nehéz, lévén, hogy az időjárás az év kilenc hónapjában csak szórványos napsütést eredményezz. Aki pedig úgy hagyja el észak földjét, hogy rajta van az átok, az menten elporlad. Tehát csak reménykedni lehetett, hogy túlélik valahogy ezt az átkot, de tudják jól, ha megöregszenek, ők is elporladnak. Ugyanis az öregséggel együtt csökken az energiafelvételi képességük, és már nem képesek ellátni magukat.
Az... belépett a sétáló utcába, s komoran hallgatott, úgy ment végig az utcán. Sosem kedvelte az unokatesója társaságát, túlzottan hígagyúnak tartotta. Ha kicsit is több ész szorult volna beléje, sokkal szimpatikusabb volna, de így... Ahogy haladt, észre sem vette, hogy éppen vele szemben haladt egy lány, aki viszont olvasva sétált. Mikor találkoztak, egymásba ütköztek. A lány az ütközéstől a földre esett, és kiesett a könyv a kezéből, ami ellapozódott, és összegyűrődött. Szemüvege a földre esett, de nem tört szét.
- Au... - kezdte el a lány, s a fejét simogatta.
- Nem esett bajod? - kérdezte Az..., miközben leguggolt a lány mellé, s összeszedte a könyvét.
- Nem... csak... nagyon fáj a fejem... - cirógatta a lány buksiját.
- Hol tartottál? - kérdezte Az..., miközben lapozgatta a lány latinul megírt könyvét. - Hmm...
- Ne olvass bele!!! - csattant fel a lány, s kikapta Az... kezéből, majd becsukta. - Ugye nem láttál semmit?
- Semmi olyat, ami fontos volna! - ezzel felemelte a saját könyvét, s felállt, majd kezét tartotta a világosbarna szemű lánynak.
A lány felhelyezte a szemüvegét szemeire, még egyszer megdörzsölte a fejét, majd megfogta a könyvét, s Az... kezével felemelte magát a földről. - Köszönöm, de most már sietnem kell!
Az... felnézett az égre. - Még csak kora délelőtt van!
- Igen, tudom! - jelentette ki a lány. - De nekem korlátozott idő áll rendelkezésemre.
- Hmm! - simogatta meg feszes állát Az.... - Hogy hívnak?
- Ch...! - felelt a lány, majd megint megsimogatta a fejét. - Erős koponyád van!
- Az észnek ad helyet! - mosolyodott el Az.... - Az...nek hívnak, örvendek! - ezzel a lány felé nyújtotta kezét.
- Én is örvendek! - ezzel a lány kezet fogott Az...vel. - De... most már tényleg mennem kell!
- Ülj be velem egy energiázóba! - vágott fel Az.... - És fogyassz el velem egy energiapelyhet. Ott jobban megismerhetjük egymást!
- De... én... mondtam, hogy nem érek rá! - jelentette ki szigorú szemmel a lány.
- Én viszont rá érek! - nézett a lányra komoran. - Nagyon is!
- Nem bánom, fél óra! De nem több! - mondta a lány, majd elindultak tovább, arra felé, amerről a lány jött.
- Mit olvasol? - kérdezte a lány, hona alatt hordva könyvét.
- Az titok! - jelentette ki Az..., aki szintén hona alatt vitte a könyvét.
- Nohát, titok? - mosolyodott el a lány. - És nekem sem mondod el?
- Te sem mondtad el! - felelt Az....
- Mert... - nézett el a lány. - Ez is egy titok! - felelte.
- Akkor ezt megbeszéltük! - mondta Az....
Ezzel megálltak Mill-van energiázója előtt! A város legfinomabb energiáit készítették itt, amely fénymágiával volt megformázva, így bőségesen vannak benne ultraibolyán túli sugarak, sugárzások, és D vitamint kiváltó kolekalciferolok is.
Beléptek. Bent nem voltak sokan. Az volt az igazság, hogy már annyira félek az északi vámpírok attól, hogy elporladnak, hogy mindent a szabadban akartak elvégezni, és csak éjszakánként mertek a házba menni. Még a munkahelyek is tolerálták az emberek napéhségét, és bármikor meg lehetett szakítani a munkavégzést energiahiány miatt, vagy éppenséggel üvegházban dolgoztak, főleg irodák, hivatalnokok, akik nem tehették meg, hogy a szabadban lehessenek. Így nem is volt csoda, ha épületben nappal nem voltak sokan. Mert tudták, hogy abban a pillanatban, hogy testük érintkezése megszakad a naptól, azonnal csökkenni kezd asztrális energiájuk.
- Kámán, Kámán! - szólalt fel az étteremvezető.
Az... kihúzott egy széket, amire ráülhetett Ch.... Ezt követően ő már ment is a pulthoz, ahol ott állt egy pincér, jegyzetelve. Falfehér volt, látszott, hogy nem félt az elporladástól. - Két energiadrinket! - szólalt meg. - És egy tál energiapelyhet.
- Azonnal! - írta fel a pincér latinul. - Más valamit?
- Az eredményt! - jelentette ki Az....
- Az eredmény... két energiadrink négy sit, egy energiapehely hét sit, összesen tizenegy sit lesz! - tette le a papírt a pincért.
Az... előhalászott egy marék sitet a zsebéből, és leszámolt két ötös, és egy egyes sitet az asztalra. Majd eltette a többit, és visszament az étkezőasztalhoz, majd leült, Ch...mal szemben.
- Hmm! - mondta máris.
- Mit akarsz? - kérdezte a lány, majd elfintorodott. - Vért?!
- Nem biztos! - mondta Az....
- Mi mást akarhat egy vámpír? - kérdezte Ch....
- Talán energiát... - jegyezte meg Az....
- Abból nem kapsz! - felelte a lány.
- És... te örülnél... ha kapnál? - kérdezte Az... szaggatottan.
- Nem tudom! - válaszolta Ch.... - Mióta vámpírrá változtam, még nem vettem el se embertől, se vámpírtól semmit!
- Pedig ha igazán ismernéd a vámpírok természetét... tudnád, hogy csakis erre vágynak. Az eltulajdonításra! - fejtette ki Az....
- Hát persze... - jegyezte meg a lány. - Csak tudod, én soha nem is akarok a keresztség démonaival azonosulni! - mondta máris a lány, ki ültében nyugtatta könyvét.
- Értem! - mosolyodott el Az.... - Ez nem jó!
Ekkor kijött a pincér, majd letette a tálcájáról a tál energiapelyhet, amelyek rezegtek, illetve a kavargó energiadrinkeket a két vendég elé, majd távozott. Ch... máris belekóstolt az energiapehelybe, s miután megforgatta a szájában, élvezettel szívta bele a lelkébe.
- Finom! - jelentette ki Ch....
Az... is elvett egyet, de ő nyelés után szívta fel. - Valóban. Mi járatban vagy Bah...ban?
Ezzel Ch... bekapott egy újabb energiagolyót. - Mi közöd hozzá? - szopogatta a rezgést.
- Csak... bizonyára... - kezdte el Az.... - Hallottál már az átokról!
- Hát persze, hogy hallottam! - igazgatta meg a szemüvegét Ch..., majd szétroppantotta a rezgést. - Azért is vagyok itt!
- E szerint ez ügyben nyomozol? - kérdezte Az..., s belekortyolt a kavarodásba. Szája kavarogni kezdett, nyelve, torka felfrissült.
- Többek között! - tette rá kézfejeire fejét Ch.... - Félsz az elporladástól?
- A múlthéten halt meg az apánk! - jelentette ki Az.... - Öreg volt már, nem tudott felvenni energiát!
- A napra meg nem ment! - jegyezte meg Ch....
- Nem! De már megbántam! - jelentette ki Az....
- Tudok ellenszert rá! De csak időszakos. Az az igazság, hogy az átok megtöréséért vagyok itt! - jelentette ki Ch..., majd elhallgatott, mert néhányan feléje fordultak.
- Akkor olvasd el ezt! - ezzel a bíborkötéssel bevont latin könyvét áttolta Ch... elé. - Ha tudsz latinul!
A lány megnézte a címet, majd kinyitotta, a beleolvasott. Becsukta. - Szép! De ez a tudás édeskevés!
- Több, mint amit egy egyszerű északi megtudhat! - felelt Az... egy újabb örvénykorty közepette.
- Az Átok nem mágia! - felelte Ch..., majd áttolta a sárga-kötésbe borított könyvét Az... elé. - Ha tudsz latinul!
Az... elolvasta a címét. Kinyitotta, s beleolvasott. - Az elveszett tudás! - ezzel becsukta. - Nagyon régi nyom!
- Az. - bólintott a lány. - De ezt nem is könnyű megérteni. Hogy az átoknak mi köze van a több százezer évvel korábban történt dolgokhoz! - mondta a lány, majd visszahúzta a könyvét. - Kezd csökkenni az energiám!
- Nekem is! - bólintott Az..., s megitta az örvényét. - Járjunk együtt!
- Nem! - felelte Ch.... - A tiéden nem.
- Meglepetésekben lesz részed! - folytatta tovább Az....
- Nohát, csábítasz? - ezzel bekapta az utolsó energiapelyhet Ch..., és kiitta az örvényét. - Akkor a többit kint! - ezzel felállt, s távozott az energiázóból.
- Hmm! - mondta Az.... Majd felállt, s ő is távozott, követve a lányt.

További jókat

kekplatanfa

Mindenek előtt, amit elfelejtettem tavaly

marrychristmas.jpg

https://www.travian.com/hu

A bejegyzés trackback címe:

https://kekplatanfa.blog.hu/api/trackback/id/tr9215394430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása