Fantasy Minta
Fantasy ---> A törpe, az öreg varázsló, és az ezüsthajú nemesi elf kiértek a tisztásra. Hatalmas völgy terült el előttük, a távolban aranytollazatú Fhurja madarak szálltak a hegyek felett, és őrizték az aranytojásaikat. A völgyben hatalmas paradicsomi állapotok uralkodtak, melyek hatalmas hegyvonulatokkal elzárva voltak a külvilág hódító birodalmai, és vadorzói elől. A hatalmas fák koronáinak zsenge hajtásain a rovarok, és a bogarak igazi virágzó kolóniája terült el. A földön fehér antilopok, és simuló rohanó Opikuk futkároztak, akik többnyire gombára, virágokra, és nagyobb bogarakra vadásztak.
A nemesi elf a hajába logó faágat arrébb tolta, s meglendítette a hosszú, zöld öltönyére terülő zöld köpenyegét, majd smaragdzöld szemivel a törpére, és a varázslóra pillantott, akik még mindig csodálták a tájt.
- Már csak 9 óránk van, és vége! - jegyezte meg egy bólintás közepette az elf.
- Tudom! - így a varázsló, s tengerkék színű tekintetével az elfre pillantott. Hosszú selymes fehér szakálla, és hátára boruló fehér haja félig beterítette a homoksárga szintű köntösét, ami egykor olyan fehér volt, mint a sarújába illesztett fehér zoknis lába. - De még időben vagyunk!
- Azt mondod? - kérdezte a törpe, s felnézett az égre, ahol a nap már nyugodni készült. - Most az utolsó pillanat, hogy megszerezhetjük a Tallatai ereklyét a Fennsík oázisból. Ha visszaérkeznek a sötét orkok, többé nincs menekvés.
Ezzel előhúzta az elf a hosszú kardját, s levágta a faágat, mely a hajába borult. Olyan gyors mozdulattal tette mindezt, hogy ember szinte észre se vette volna, hogy hogyan került a levágott ág a földre. - Csak kerüljön a sötét ork mágus a kezeim közé, így bánok el vele. - ezzel az elf visszahelyezte a kardját a hüvelyébe, s megnézte, hogy az íja rendesen van e rögzítve a hátához, a nyílvesszőkkel teli tegezzel.
- Ne bízd el magad, Vhino! - bólintott az öreg mágus. - Az apádnak is ez okozta a vesztét!
- Nem indulunk? - kérdezte az eddig hallgatag törpe, aki díszes öltönyben volt, de egyszerű bőrnadrágban. Gesztenyebarna szemei, s göndör barna haja barátságot sugárzott neki. Ami nem is csoda, mert nagy lelki energia hírében jár. Ő volt a csapat elemi mágusa, középszinten. Sajnos szellemi képességei nem engedték meg, hogy mester fokon űzze a négy elem bármelyikét.
- Hmm... - ezzel kitartotta a bal kezét a varázsló, s jobb kezével az egy méter hosszú tekervényes botjára támaszkodott. A tenyere felett megjelent egy gömb, amiben az oázis lekicsinyített mása jelent meg. Érzékelte belőle a szellemi energiát, majd összecsukta tenyerével. - A hegyvonulat felé kell indulnunk. A barlang ott lesz található!
- Az ereklye is? Ne feledd, hogy az csak minden 45. percében ad magából egy halovány frekvenciát! - sóhajtott fel a középkorú törpe.
- Ha egyszer azt mondom, hogy a hegyvonulat fele van, akkor ott van. Én vezettelek el benneteket a Nagy-tótól a Fennsíkhegységig három álló napja. Mit gondolsz, majd pont most tévesztem el? - vonta fel szemöldökét a varázsló.
- Nem, nem, csak biztos akartam lenni! - mentegetőzött a törpe.
- Szerintem induljunk... - ezzel lefelé indult egy vékony, ereszkedő vágáson a mélységbe, a fennsík paradicsomba az elf, s könnyű szökkenéssel iramodott lefelé, majd olykor-olykor beleszimatolt a levegőbe. A törpe, és a varázsló összenéztek, majd a varázsló az elf után lépdelt.
A törpe mély hangon felsóhajtott, megnyújtotta kezeit, s összedörzsölte. Ez emelte a test hőmérsékletét. - Haj, jaj, valami azt súgja, nincs minden rendben! - és ezzel a középkorú törp a vágáson lefelé haladó társai után indult...
További jókat
kekplatanfa
