Delelő volt. A nap most tetőzött valahol az égen, s a ragyogó sugarai az enyhén felhős égbolton úgy törtek át a kitavaszodó rétre, mintha valami fátyol takaró lenne, meleg kezeivel gondosan betakarta a tájat, mintha csak gondoskodna róla, a tél kietlen viszonytagságai után.
Valahol nem messze állt egy hatalmas központi város, amit úgy hívtak, Wex..., a birodalom legnagyobb kereskedelmi és üzleti központja volt az iparosodó királyságban. Ezt a várost még időszámításunk szerint 3215-ben emelte a Nagy F..., ki admirálisból lett főtanácsos, majd üzletember, végül pedig inspektor. Az akkori uralkodó fényszemeként nagy hozományokat szerzett, amiből elhatározta, hogy a közeli tengerpart szakaszon, közel a kettős szirthágó szoroshoz, várost emel, méghozzá kereskedői várost, amely az Ad... kereskedő tenger nagy forgalmában utat tör a királyságok üzleti bonyodalmába, és létrehozza az első Szabad, és Független Kereskedelmi Központot. A terve még életében megvalósult. A néhány rozoga faházból, és dokkokból induló kikötőváros 50 év alatt virágzó kisvárossá vált, majd 333 évvel később, a most datált 3598-ban pedig az Am... tenger legnagyobb központi kereskedelmi állomása volt, szinte nem lehetett úgy utat folytatni, hogy ne érintsék a kereskedőhajók Wex...ét, a Központi Szabad, és Független kereskedővárost, amit, Nagy Fi... kérésére, három kereskedői iroda vezetett, ebből egy az évszázadok alatt páhollyá emelkedett, ez volt a D... Imádott Importjának páholya, és ez Wex... Központi város kereskedelmi részesedésének több, mint 45 százalékát birtokolta, részvényei pedig a Szik... királyság banki részvényei között több, mint 22 százalékos állandó hozományt ígért, ami szép eredmény volt még a bankárok között is, ilyen magas piaci részesedést alig 300 év alatt egyetlen kereskedőváros sem ért el. És ahogy L... király fogalmazott Nagy Fi... inspektornak, nagy jövőt ígér ennek a kereskedővárosnak. Talán jóslata nem is volt annyira előrelátás, hisz abszolút reálisnak tűnt.
Állt azonban Wex... kereskedővárostól alig 18 kilométerre egy kis falu, mely idősebb volt a városnál, és amely körül, a mendemonda szerint sok furcsaság, mi több, misztikus dolgok szoktak történni. A királyság vezető főpapjai elátkozott falunak hívták, mivel ki ott megfordult, annak rövidesen balszerencsésre fordult az élete.
Ennek ellenére sokan felkeresték, mert az egyik régi kúthelynél, ami egy 2 és fél ezer évvel ezelőtt Vízrend által emelt szenthely volt, állítólag gyógyító energiák vannak, aminek köszönhetően már sok beteg kilábalt nyomorúságos szenvedéseiből, és változások történnek életükben. Hogy ez tényleg a szentek keze ügye volt e, azt nem tudni, mindenesetre a királyság fővallása, a papság által vezetett Hold imarend tagadta, hogy a Vízrend által emelt szenthely valóban szent, mi több, az elátkozott település legveszélyesebb területének nyilvánították, és megtiltották, hogy egyházi személy felkeresse a szentkutat.
Állítólag, egyes Wex... városi pletykák szerint itt boszorkányok, mi több, rég elfeledett mágusok laktak, vagy legalábbis megfordultak, és itt még ismert volt, az időszámítás előtti vallások misztikus tanításai, miszerint minden energia, és mindenben varázslat rejlik. Ezeket a kijelentéseket az első vallásújító rend, a Pirkadat rend letagadta, és elindított egy tudományos filozófiai tantestületet, amely részletezte, milyen hibás nézetekre épült az időszámítás előtti vallások földtől elrugaszkodott gondolatai. Még egy szent ember is megfordult a Pirkadat rendben, akit úgy hívtak, H.... Szent volt, a maga nevében, habár tagadta az energiát, a varázslatot, nem tagadta Isten létezését, és magát is Isten gyermekének nevezte. S olyan nagy változásokat előidézett Szik... királyságban, amely segített reformosítani az egyházat. Élete során sok jót tett, mi több, állítólag csodákat is, melyeket Isten művének nevezett, és szigorúan megtiltotta, hogy régi szentek, hamis Istenek, és vallások ideológiájának téveszméin járjanak tovább az emberek.
Halálával nem sokkal a Pirkadat egyház három felé szakadt, egyike volt a Hold imarend, ami végül legyőzte a többi hamis rendet, és a semmiből feltűnt rendeket, mint például a Vízrendet, és a Lángrendet is, amelyek a mágusok körében nagy rendnek számítottak. Eme rendek eltűnésével a mágusoknak is nyoma veszett, és bár szenthelyeiket könyörületességből és tiszteletből meghagyták, de nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget nekik, és az emberek tudatából az idő előtti Nagy bolygón kívüli Teremtő Istenek tanításai, az ókori varázsegyházak, és a hamis rendek eltűntek, és maradt a Hold imarend, mint fő vallás, amit aztán más királyságok is átvettek. Csak néhány merész ember engedhette meg magának, hogy a régi Istenek, és egyházak kegyelethelyeire eljárjanak, és részesedjenek a szent erőkből.
Többek között ezek között volt a testvérei által nagy befolyásra szert tett törp, akit úgy hívtak, hogy Ild.... Már negyvenöt éves volt, őszülő szakálla, és kék hegyes sapkája alól kigöndörödő őszülő hajszálak jól mutatták, már nem a fiatal éveit tapossa. Szürkés szemei pedig egyenesen nagy tapasztalatra vallottak.
Egyike volt annak, aki arra szentelte az életét, hogy felkutassa a rég elfeledett rendeket, és összegyűjtse a hamis tanításokat, hogy azokból filozófiai elméleteket alkosson. Már jó ideje a kis faluban, Pik...ban tartózkodott, s most is a szenthelyre, a vízrend szentkútja felé igyekezett.
Mivel ezért sokan megtámadták, elsajátította a legalapvetőbb szélmágiákat, amivel kivédte magát a barbár elvetemültek ellen, akik betegnek, és tébolyultnak próbálták beállítani, s mint ilyet, eltenni láb alól. Ild... azonban okosabb volt annál, mint holmi tudományos lázadók hőbörgésén kiakadjon, és szél mágiáját is csak akkor használta, amikor szükség volt, általában mindig elriasztotta a támadóit, legalábbis eddig!
Ezúttal is ment a falu határára, ahol egy apró hegyoldalon felfelé vezető ösvény végén állt a vízszent hely. Ahogy haladt a falu határa felé, intett neki néhány ember. Őt is, mint sok más misztikum iránt érdeklődőt, tisztelettel köszöntöttek, és biztatták. Kedves haladó barátja, az öreg, csaknem hetvenkét éves B..., aki maga is hitt a varázslatban, habár sosem gyakorolta. Ő közvetlenül a falu végén lakott, egyenesen amellett a földút mellett, ami a szentély felé vezetett. Mikor kiért a faluból Ild..., mindig megfordult nála. Most sem volt, másképp, mikor kiért, épp látta, ahogy B... kapálja a kertjében a kora tavasszal kiültetett növényeket. Ild... megigazította a hátitáskáját, s megállt a kerítés előtt, hogy elnézze öreg barátjának a munkáját. Miközben nézte, mindig elgondolkodott, hogy sosem a nagy városokban laknak az értelmes emberek, hanem mindig itt kint, Isten háta mögötti helyeken. S két testvére is, egy kereskedő, és egy bankár sem tudhatta, milyen rossz utat választottak, mikor behódoltak a hatalomnak. De végül is... valamit köszönhetett nekik! Ők húzták ki a bajból, és ők szállásolták el, mikor nem volt hol aludnia.
B... eközben beleszúrta a kapát a földbe, kiegyenesedett, s letörölte a verítéket homlokáról, majd megtámaszkodott a kapának. Mikor összetévedt a szeme Ild...dal, boldog kisugárzás jelent meg rajta. Mintha csak a nap sütötte volna meg a hosszú hideg után.
- Ild...? Mi járatban vagy ma? - kérdezte B....
- Kutatok! Mint minden nap, kedves barátom! - mosolyodott el Ild..., a törp.
- Azt volt eredménye? - kérdezte tovább B..., aki ott hagyta a kapát, s csípőre tett kézzel odaállt a kerítés elé.
- Sok eddig nem. - felelte Ild.. - Viszont találtam leleteket a szentély mellett, melyek még időszámítás előttről vannak, és a víz minőségét is kivizsgáltattam az alkímiai ismerősömnél! - felelt Ild....
- Jó, ugye? - kérdezte B.... - Mármint a víz! Én is minden nap azt iszom, azt látod, még hetvenkét évesen is fitt vagyok! - itt megállt levegőt venni, majd folytatta. - Nem úgy, mint azok a városiak, akik már harminc, negyven évesen hintaszékbe, fotelbe ülnek megfáradtan!
- Ne is beszéljünk róla. A víz viszont potenciálisan magas ásványi és vitamin tartalma miatt, magas nitrogén, oxigén, és szén tartalma miatt önmagában is gyógyvíznek számít! - felelte Ild....
- Erről van szó! - mosolyodott el B.... - A városiak pedig igyák csak a sós tengeri vizet, még véletlenül se igyanak elátkozott szenthelyről ásványvizet!
- Pontosan! - bólintott Ild.... - Na, megyek tovább, nehogy meglássák, hova indultam!
- Menjél barátom! A nap megvár. Én viszont nem! - mosolyodott el újra B....
- Neked további jó munkát! - indult el Ild.... Ő neki is kellett ez a beszédterápia.
B... biccentett, majd a kapához ment. - A munka jó, az idő már annál kevésbé!
Miközben lépdelt felfelé a lankás hegy ösvényén, mindenféle fák tövében Ild..., furcsa érzése támadt. Mintha figyelnék. Újabban már nem először támadt ez az érzése, és minduntalan egyre gyakrabban. Ahányszor csak megközelítette a vízhelyet, annyiszor tört rá eddig ez az érzés.
Ild..., törp lévén csak nehezen lépdelt felfelé, de megtette az út egyharmadát megállás nélkül. Sík terepen hosszú ideig tudja tartani az iramot, de leejtőnél nehezebben. Mikor megállt, érezte valakinek a jelenlétét, de nem tudta, kiét. Nagy levegőt vett. - A fene egye meg, nem sikerült megtanulnom a minden látó szemet! - dörmögte maga elé Ild.... S valóban, a minden látó szemmel sokat nyert volna, de nem mindenki belső szeme alkalmas használni ezt a mágiát. Annyi viszont szent volt a törp előtt, hogy aki el tudja sajátítani, az legalább haladó szélmágussá képezhető.
Kellemes olvasást kíván
kekplatanfa
