Üdv és Sziasztok!
"Ahogy ígértem tegnap (2015.09.), ma megosztom a travian ihlette novellámat, ami még nincs kész, de elkezdtem nyáron (2015), és ősz (2015) elején félbehagytam. Egy részletét megosztanám veletek. Fantasy környezet, de mágia nélkül, a várlovagok, királyok, és nemesek korát idézi fel, hatalmas angol névlexikummal, valamint történelmi háttérrel. Mindenek előtt pedig betekintést nyújt a háborúba, és a nemesi arisztokrácia etiketjeibe."
Jó olvasást.
Néhány hasznos oldal a travianhoz:
Converter: http://www.travian-reports.net/hu/
Ezzel az oldallal a Ctrl+A majd Ctrl+C után beillesztjuk a travian csatajelentését, és máris kidobja forráskódként.
Traivanmap: http://travianmap.nl/?ln=hu
Ezzel az oldallal minden ország szerverének összes játékosa és klánja megkereshető a térképen.
TraivanAnalyzer: http://www.travian.ws/?lang=hu
Ezzel az oldallal megtekinthetőek a játékosok és klánok heti változásai szerverekre bontva.
Seregjelentő: http://old.travian-ally-tools.com/home/register
Ezzel az oldallal nyomon követhető egy klán seregváltozása, ha együttműködőek a játékosok.
A DÖNTŐ ÜTKÖZET 1.
21,815-öt írunk a Lexikum kronológiája szerint. A Mihartha birodalom döntő ütközete történt ekkor. Időszámításunk szerint ezen időben történt a Fushka kontinens legnagyobb politikai játszmája, minthogy is Minhartha birodalom megütközött a kontinensre csak alig 1,500 éve betört harcos néppel, aki gyors terjeszkedéséről, és páratlan diadalairól volt híres. Már rengeteg királyságot levert ez a sereg, mely kissé nomád felépítésű volt, de gyorsan elsajátították a modern hadtechnikát.
Számos királyságot romba döntöttek, kisebb államokat tettek a földdel egyenlővé, végül elérkeztek Mihartha birodalomba, mely legszélső várát könnyűszerrel elfoglalták. Az ellenük küldött hadsereget felaprították, de végül nem mentek be a központi várba, a fővárosba, melyet úgy hívtak, Ilixion. A visszavonulás mellett döntöttek. Ez sokakban félelmet ébresztett. Mi is volna az, ami miatt egy harcos nép visszavonul?
Sokáig hírét sem hallották a harcos népnek, és az elfoglalt várerődítményt is visszaszerezték Minhartha birodalom védőkatonái. A hír azonban járta a királyságot, hogy hamarosan ismét támadni fognak a Nanatarok. És soha nem látott sereggel fogják földdel egyenlővé tenni Fushka kontinens legnagyobb, és legdicsőbb királyságát, az utolsó államot, mely épen megmaradt, a csaknem 21,815 éve történt Nagy Harc Feldarabolódásából. És ennyi év után most elérkezett egy kis nép, hogy a hatalmas birodalmat lesöpörje a történelem színpadáról...
A DÖNTŐ ÜTKÖZET 1.
21,815. Március 8.-a. Reggel tizenegy óra.
Kellemes hűvös levegő uralkodott a légtérben. Ekkor súlyos nehéz léptek közeledtek a hét méter magas várfal alatt, s ekkor hátrafordult a kapitány, hogy megszemlélje, ki közeledik feléje. Ekkor meglátta, hogy az egyik főosztag vezetője, Mambar az. A kapitány abbahagyta körömágyasának a pucolását, s tett pár lépést Mambar felé, majd elmosolyodott.
- Jó reggelt, Mambar! - kezdett bele máris.
- Viszont kívánom, Slashan kapitány uram! - felelte Mambar, majd a maga alázatos pozícióját felvette, s elgondolkodott.
- Nos, mi újság? - kérdezte Slashan, s őszülő, kissé fehéres tüskeszakállát megsimogatta.
- Semmi új, mint látja, minden jól halad. - felelte Mambar.
- Mennyi a vár körül készenlétiben állomásozó egység? - kérdezte tovább Slashan, majd ismét elkezdte nézegetni a még nem a legtisztább körömágyasait, s tovább pucolta.
- A vár körül jelen pillanatban 32 ezer ötszáznyolc egység tartózkodik, táborvárosban. De az elővárakban, többek között Tottort legalább 18 ezer védőkatona védi, a további védővárakban hasonló tendencia mutatkozik. A zöldhatárnál több, mint 120 ezer katona állomásozik, és a birodalom déli határát védik. - felelte Mambar. - De további 150 ezer a többi városállamban tartózkodik, összesen 410 ezer védőkatonát sikerült toborozni, ebből 280 már második rendfokozatban van, azaz kiképzett katona. A többi folyamatos kiképzés alatt van, de már az első egy hónap után élesben dolgoznak! - felelte Mambar, majd fejével intett.
- Rendben, de ez kevés. Legutóbb, mikor a Nanatarok megtámadták a védővárat, legalább 100 ezren voltak. A túlélők elmondásai szerint, már akinek sikerült elmenekülnie. - felelte a kapitány.
- Igen, és ez minden bizonnyal nem az ütőseregük volt! - felelt Mambar.
- Ki tudja! - intett a fejével jobbra a kapitány. - De nekünk toborozni kellene! - folytatta.
- Igen, de ehhez királyi engedély kell. A király jelen pillanatban Márciusra csak 7500 új egység beállítását tette lehetővé, és ebből már 3200 be is állt, ráadásul még csak az első 8 nap telt el. - húzta el a száját Mambar.
- Nem leszek túl jóban a királlyal, az biztos! - sóhajtott fel Slashan. - Hogyan védjük meg a csaknem 140 millió fős birodalmat alig 410 ezer fős sereggel? Haladéktalanul be kell vetnünk legalább 2 millió fős ütősereget! - jelentette ki kritikusan Slashan.
- Ez már a hadvezérre, Azortára tartozik, ő felel a birodalom hadierő kormányzásáért! - fejtette ki Mambar.
- Azortának már írtam, de nem válaszolt! - itt újabb koszt söpört ki a körömágyasa alól a kapitány, majd arrébb lépett. - Ki tudja, mi lesz így. Egy biztos, az elővár elfoglalása váratlanul érte a csaknem 1200 éve békében élő királyságot. Ráadásul a küldött sereg sem volt nagyobb 60 ezernél, nem csodálom, ha ledarálták! - csóválta meg a fejét a kapitány, majd leengedte. - De jól van, nem tartalak fel tovább! Végezd a dolgod, Mambar!
- Igen, uram! - bólintott elégedetten Mambar. - De azt azért ne feledjük, hogy a birodalom hadiereje csaknem 55%-al megnőtt a Tottori incidens óta! Ráadásul az öregeket is áthelyezték a vezetői pozícióba, így most a sereg java része fiatalokból áll!
- Ki tudja, mi lesz belőle. Na, eredj! - intett a fejével a kapitány.
- Igenis, uram! - ezzel Mambar meghajolt, s hátrafordult, majd ment tovább, míg a kapitány a tömör beton és kőfalat is mérlegelni kezdte. - Én a király helyében még a falat is megemelném három méterrel!
***
Ekkor kitárulkoztak a négy méter magas, acélpántos vasajtók a palota tróntermében, s megjelent ott néhány birodalmi katona, aki bekísérte a vendéget, egy koronát viselő illetőt, aki egy köpenyes, komor képű alakkal, és négy szürke páncélos katonával haladt a bíborvörös szőnyeggel végigterített tróntermen, mely egészen a trónszékig, az aranyozott, aranyrögökből vert dombos művű keretű, kék selyemmel letakart trónszék felé tartottak, ami mellett egy szerényebb, bíborhuzattal lehúzott jobb trónszék állt, amiben ott ült a király személyes főinspektora. A király azonban nem volt a trón székében.
A teremben körülbelül húsz vörös ruhás Minhartha birodalmi testőr állt, és további öt testőr kísérte a látogatókat. Mikor beléptek a trónterembe, a hatalmas ajtókat visszazárták a kapunyitók. Ekkor megállt a csapat a terem közepén, és várt. A szónok viszont, aki nemkülönben tolmács is volt, megszólalt új evva nyelven. (Ez volt a kontinens hivatalos nyelve) - Ő Excellenciája, Lord Trillio Amatar kétszázhúszonkettedik Minhartha Birodalmi, Kormányzói, és Főinspektori Királyi vezető, Illion Városvár Főkormányzója, Fushka kontinens fő királyi őexcellenciája! - itt toppantott egyet a lábával a szónok. - Engedje meg, hogy üdvözölve legyen Őexcellenciája, Lord Anorgia Nakraga Ivonia negyvennyolcadik uralkodója, őméltósága a Lanmart háztól! - és megint toppantott egyet a szónok, majd csend lett.
Ekkor, mivel nem jelentkezett a király, felállt a hűbéres, s megköszörülte a torkát, majd felszólalt: - Üdvözlöm Őméltóságát, Lord Anorgia Nakraga lordot! Engedje meg, hogy elnézését kérjem, a király késni fog, de amint tud, megjelenik! - jelentette ki a hűbéres, majd megigazította köpenyét.
- Hát így üdvözlik Ivonia negyvennyolcadik királyát? - kérdezte a tanácsadó. Utalva ezzel arra, hogy a város előtt több, mint húszezer szürke vértes testőr állt, akik a király hintóját kísérték.
- Elnézését kérjem, lord! Engedelmével! - hajolt meg a hűbéres.
Nem sokkal ezelőtt a palota negyedik emeletéről, az erkélypáholyban állt a hűbéres, és a király, s egymás mellett állva figyelték, ahogy a város felé közeledik a hatalmas, már előző nap érkezésüket bejelentő királyi sereg.
- Engedje meg, Klobo, hogy megkérjem, hogy késleltesse a király itt tartózkodását, ameddig csak tudja! Én később megyek a trónterembe, mert el kell intéznem valamit, de önnek az a dolga, hogy elfoglalja a királyt. Rá kell szedni, hogy serege nagy részét itt tartsa. Remélem, sikerül! - fejtegette a király.
- Tán felség aggódik a nomádok támadásától? - kérdezte a hűbéres, s megigazította fehér kecskeszakállát.
- Nem tudom. Nem is tudom! - felelt a király. - Minden bizonnyal. De a királyt, látogatását megelőzve megkértem, hozzon magával annyi testőrt, amennyit a lehető legrövidebb idő alatt össze tud szedni, mindenféle erőlködés nélkül. Fontos megjegyeznem, hogy ha Ilixion fővárost elfoglalják a nomádok, akkor Minhartha birodalom összeomlik, és a kontinens többi királyságát úgy rázzák ki a Nanatarok, mint az érett magot! - felelte a király. - Tehát Fushka kontinens jövője Ilixion főváros állóképességén múlik. A szövetségekkel annyi diplomáciát kell kötni, amennyit csak lehetséges.
- Tudja jól, felség, hogy Anorgia lordsága nem a kedvességéről volt híres! - jelentette ki a hűbéres.
- Tudom. De azt is tudom, hogy 1200 év szövetség után már méltón kiállhat a két királyság egymás oldalán. Márpedig most nem Ivonia a potenciális célpont, hanem Minhartha. - felelte a király, majd szőke, selymes szakállát megsimogatta.
- Ez bizony így van! - felelt komoran a hűbéres. - S lássuk be, van igazság.
- Az év végére ötszázezerre emelem a sereg létszámát! Bízom benne, hogy ennyi elég lesz! - felelt a király, majd a kitáruló város falkaputól elfordult, ahol éppen most nyitott kaput a várőr, és parancsnokai, hogy fogadják Ivonia királyát.
És ismét a trónteremben vagyunk, fél órával később, ahol is a királyt fogadta a legfelsőbb hűbéres tanácsadó.
- Felség! Lenne kedve egy tejszínkávéra, mellette egy sakkpartira? - tárta ki a kezét a hűbéres. - Felmutatnám a térképen a megjelölt új katonai támaszpontokat.
- Hmm! - simította meg meztelen állát Anorgia lordsága. - Nem rossz ötlet. De ha nem haragszol, viszek magammal két őrt, és a tanácsadómat.
- Természetesen! - mosolyodott el a hűbéres. - Ahogy önnek jól tetszik.
Ezzel egy piros vértes őr kíséretében elindult a hűbéres a lépcsőn, mutatva az utat. Anorgia követte, tanácsadójával, és két szürkevértes testőrrel. A másik kettő a trónteremben maradt.
Ahogy felmentek az apró lépcsőn, máris a magas földszinten voltak. Végigmentek egy sárga mintás szőnyeggel végigterített folyosón, majd egy elágazáshoz értek. Az ablak túloldalán egy gyönyörű belsőkert volt, virágokkal, bokrokkal, gondozott, és nyesett facsemetékkel, friss, és gondozott gyeppel.
Anorgia elégedett nézett ki a karbantartott királyi udvarra. Magában meg is jegyezte, hogy milyen nagy figyelmet fordít a király a belső kertjére.
Végül megálltak egy tárgyalóterem előtt, amit kulccsal kinyitott a hűbéres, majd belépett. A bíborpáncélos előreengedte a négy vendéget, majd utolsóként bement az ajtón, becsukta, és meg is állt ott.
- Foglaljon helyet. Azonnal készítek önnek egy tejszínes kávét! - ezzel már át is ment a konyharészlegére a hűbéres. A király elégedetten helyet foglalt a bíborhuzattal bélelt fotelba, melléje egy hasonló székben elhelyezkedett a tanácsadója. Mögöttük a két őr megállt, maga elé rakta két kezét, egymás kézfejére ráhelyezve. Ez volt a tisztelegj állás Ivonia királyságában.
A hűbéres már meg is jelent két kávéscsészével, melyet egy apró tálcán szállított, végül az üvegasztalra helyezte. - A legjobb alkímikusaink receptjéből készült! - felelte, majd kényelmesen helyet foglalt a bíborhuzattal bevont fotelban, s karfájára helyezte a kezeit.
- Parancsoljon, felség! - intett a fejével a hűbéres.
A király elvette a kávéscsészét, megkeverte benne a tejszínes kávét egy kanállal, majd szigorú pillantással ránézett a hűbéresre. - Remélem, nem valami méreg!
- Á, nem! - rázta meg a fejét. - Ahhoz ön túl fontos ember! - mosolyodott el Klobo.
- Remélem is! - ezzel lenyalta a habos kanalat a király. - Kellemesen krémes! Na, viszont ígért egy térképet, meg egy sakk készletet! - folytatta máris, majd nyakáig érő hullámos barna haját megsimította.
- Á, igen, majd el felejtettem! - ezzel a hűbéres felállt, s odasétált a falhoz. Hozzáérintette a kezét a megfelelő helyen, és a fal arrébb tolódott. A hűbéres kivette a sakk készletet, és egy húszonöt évvel korábbi katonai támaszpontokat ábrázoló térképet, melyeket még minden bizonnyal nem látott a király. Magában meg is jegyezte Klobo, hogy ideje volna már frissíteni a térképeket, mert amiket tárolnak a tárgyalótermekben, azok enyhén szólva elavultak.
Ezzel Klobo visszatolta a falat, ami kattant. Majd sietős léptekkel visszalépett az asztalhoz, leült, s az asztalra tette a sakk készletet, és a térképet. - Parancsoljon, amelyik tetszik! - fejtegette a hűbéres, majd megsimította fehér kecskeszakállát.
Anorgia király a térképhez nyúlt, kiterítette, s megnézte a kontinens északi, és nyugati pontján elhelyezett támaszpontokat, melyekből több is ismerősen csengett a királynak. - Igen, ebből jó néhányat ismerek is. Maga a király is megmutatta nekem!
- Igazán? Ez remek! - bólintott a hűbéres.
- Az. - hagyta jóvá a király, majd átnézte alaposabban a térképet. - De amint látom, a 3 éve történt Tottori incidens óta nem túlzottan erősítette meg a déli határokat, ez bizony baj! Elképzelhető, hogy a közeljövőben hasonló támadások érhetik a felsége birodalmát! - jelentette ki a király.
- Igen? Hát, mi tagadás, a király nem túlzottan foglalkozik a déli határral! - vakarta meg tarkóját a hűbéres. - De láthatja, a fővár körül kiemelt támaszpontok vannak, melyek begyűjtőhelyként is funkcionálnak.
- Igen, ezt helyeslem. - ezzel félretette a király a térképet. - Láttam a falat. Árammal megy?
- Nos, igazából nem. Csak egy mechanikus fogaskerék hajtja! - felelte Klobo. - De van olyan része a palotának, ahol használunk áramot. Főleg az alagsorban.
- Értem! A fehér leszek. Katazo, tedd ki a sakkfigurákat! - tolta a sakktáblát tanácsadójának a király.
- Ahogy parancsolja! - bólintott a tanácsadó, és percek alatt kirakta a sakkfigurákat, majd összekulcsolta kezeit, s nézett.
A király gondolkodott egy pillanatig, majd lépett a lóval. - Ön jön! - jelentette ki Anorgia király.
- Hmm! - simította meg a kecskeszakállát a hűbéres. Majd lépett is a jobb oldalról a harmadik parasztjával kettőt.
- A paraszttal nem túl szerencsés kezdeni! - jegyezte meg a király.
- Én mindig azt mondom, áldozati báránynak tökéletesek! - felelte a hűbéres egy vállvonás közepette.
- Hmm! - ezzel elkezdte simítani feszes állát a király, de ekkor léptek közeledtek, majd egy hang szólalt meg.
- Őexcellenciája, Lord Trillio Amatar kétszázhúszonkettedik Minhartha Birodalmi főkirálya megérkezett! - jelentette ki a szónok, és az őr már ki is nyitotta az ajtót, majd két testőr kíséretében belépett Trillio király, a maga aranyozott ruhájában, és köpenyében.
- Látja, még el se kezdtük! - intett a kezével a király. - Üdvözlet, felség. Megvárakoztatott!
- Elnézését kelljen, hogy kérjem, lord urasága, de mint látja, jöttem, ahogy tudtam! - felelt Trillio király.
Ezzel a két király a tanácsadójára nézett, és azok felálltak, majd távoztak a teremből. A bíborvörös vértes őr megint becsukta az ajtót, és elé állt.
***
Szépeket
kekplatanfa
