Üdv és Sziasztok!
Emberség! Látszólag jelentéktelen, lassan kiveszik a világból, mégis a legfontosabb, mert emberség nélkül nincs értelme az egész életnek. Sokan fel is tennék nekem a kérdést, mi az az emberség? Talán a jóindulat? Közel! Talán embernek lenni? Távol! Talán emberek között lenni? Még távolabb! Emberség nem azt jelenti, hogy ember vagy, ez egy szakmai kifejezés a humanitásra, az állat épp úgy tud emberséges lenni, mint az ember, de sajnos napjainkban az emberek döntő többsége (5 milliárd?) mert ez igaz, nem ismeri az emberség fogalmát. Szomorú, hogy pont az emberekből veszik ki az emberség, minden féle humánus megnyilvánulás, és még az állatok is több emberséggel rendelkeznek sokszor, mint az emberek.
Napjainkban sokan foglalkoznak humanitással, szervek, szervezetek, vállalatok, sőt, magánszemélyek, alapítványok, sokan sokféle képen fejezik ki emberségüket, támogassuk adónk egy százalékával ezt és azt, megmentjük a földet, segítünk az afrikai országok szegény embereinek, javítjuk a háború sújtotta vidékeket, felemeljük a koldusokat az utcáról, de kérdem én, ettől emberségesek leszünk? Sokan úgy gondolják, hogy az emberség egyet jelent a humanitás űzésével, és attól, hogy javítják a világot, már emberségesek. De valljuk be, ezzel csak a saját lelküket akarják megbékéltetni a ténnyel, hogy ők is emberségesek (lehetnének)!
Ha választanom kellene a pozitív értékekből, úgy érzem, a szeretet és a boldogság után az emberség volna a harmadik, mégis, ha nagyon jól átgondolom, talán éppen az emberségnek kellene elsőnek lennie, mert mit ér a szeretet, ha nem vagy emberséges! Sokan most már morognak, mit is jelent emberségesnek lenni? Megmondom én, eggyé válsz a humanitás szintjével, nem egy pillanatra, egy évre, egy inkarnációra, nem pápa leszel, vagy világmegváltó, nem egy földet megmentő szervezet vezetője leszel, hanem te magad leszel az állandó humanitás. Ez egy lelki szint, amit bizonyos mennyiségű lelki tapasztalat elérése után lehet megérteni, és elsajátítani. Igen, mondhatnám, hogy az öreg lelkeknek könnyebb dolguk van, mert ők már megértik mit jelent humánusnak lenni. Sokan úgy vélik, ha tesznek a földért, egy inkarnáción át a világot segítik, pápák lesznek, vagy segélyszervezetek tagjai, esetleg hajléktalanszállók alapítója, akkor ő már emberséges, de valóban az? Tényleg nem csupán a saját lelkével akarja elhitetni, hogy ő is a "jók" oldalára akar tartozni? Az igazság fájdalmas, sokan az emberséget, mint lelki szintet nem hogy megtartani, de még elérni sem tudják, max ideig-óráig, utána úgy élnek tovább, mint előtte, azzal a tudattal, hogy ők tettek valami jót, ők már jók, emberségesek, azt kiderül, hogy csak önmagukat csapták be.
Az az igazság, hogy kétféle embertípus létezik, az emberséges, és az embertelen. És ez fájdalmas valóság. Még a nagy szellemek közül is sokan embertelenek, akik meg nem azok, azok meg már nem nézik, milyen a másik. Amikor két ellenpólus találkozik, az emberséges, és az embertelen, akkor mindig nagy probléma alakul ki. Sokan úgy vélik, annak kell engednie, aki emberséges, aki jó, mert szeretete van? És a másik, mert embertelen, mert rossz, mindent megtehet, lévén, hogy nincs szeretete? Nos, a dolgok nem egészen vannak így! Sajnos sokan addig sanyargatják az emberséges társaikat a mai társadalomban, amíg már az élettől is megundorodnak, meg akarnak halni, és még mindig őket hibáztatják, őket sanyargatják, azzal az indokkal, hogy ők jók, emberségesek, nekik tűrniük kell azoknak a lelkeknek az atrocitását, akik már semmi jóindulattal nem rendelkeznek. NEM! Az igazság, hogy az emberséges ember épp úgy kiszolgáltatott, és ugyanúgy szűksége van szeretetre, mint az emberteleneknek. Nem lehet folyton a jók rovására elkövetni mindent, csak mert a másik nem érte el azt a lelki szintet.
Képzeljük el. Van egy lélek, aki sok gyűlölettel él, de tele van szeretettel, életvidám, boldog, viszont semmi embersége nincs, és átgázol másokon, találkozik egy olyan lélekkel, aki emberséges, viszont depressziós, élet unott, és már öngyilkos akarna lenni, de még mindig ott ég egy tartás a lelkében, egy fény, mely megállítja, és nem engedi, hogy másoknak kárt okozzon. Ez a két lélek találkozik, melyiknek van szüksége szeretetre? Az igazság az, hogy mindenki annak a léleknek adna szeretetet, aki gyűlöl, hiába van már melengető szeretete, úgy vélik, az ő szíve még háborog, még fájdalommal teli, és gyakran a halálba hajszolják azt a JÓT, aki már élni sem akart nagyon, azért a halovány gyenge fényért, ami még égett a lelkében. Valamiért, ami nem igazán szeretet, inkább a jóság egy olyan foka, ahol az emberség és a humanitás előrébb való az önös érdekeknél!
Mikor nyílik fel a szemünk végre? Mikor jövünk rá, hogy az emberség nem szeretet, és a jóknak épp úgy szükségük van törődésre, mint a rossz lelkeknek, és nem hátráltathatják a fejlődésüket, csak azért, mert ég a lelkükben egy kis emberség! Az emberség lelki szint, kell hozzá bölcsesség, lelki tapasztalat, és lelki fájdalom, és lelki kor. Aki eleget vándorolt az univerzumban, és számtalan tapasztalata volt, az már megérti, mennyire fontos hűnek maradni a nemes elvekhez, és ennek még az önös érdekek felé is joga van tornyosulnia. És amikor egy tapasztalatlan, vagy pusztító lélekkel találkozik, ne a jó szenvedje már mindig el a csorbulást!!!
Minden jót
kekplatanfa
