Üdv és Sziasztok!

Most ismét saját erőmből és tudásomból írok, a szeretetről! Igen, és az érzésekről! Hát nem is tudom, hol kezdjek bele. Mi is az a szeretet? Tudom, most az emberek többsége mondja, hogy ő szeretetteljes, szeretetreméltó, és képes másoknak szeretet adni. Hogy ő mindig eléggé pozitív volt, adakozik a hajléktalanoknak, segít a rászorulóknak, barátjának, családjának, az állatoknak, a növényeket elülteti, megszabadítja a földet a szennytől, kiáll az igazságért, a Föld jövőjéért, és talán még pozitív is. De ez tényleg elég? Ettől tényleg rá lehet mondani valakire, hogy tud szeretni? Az az igazság, hogy a szeretet sokkal elmélyültebb érzés, mint azt bárki hinné. Mert a szeretet nem egyszerű érzés, vagy tudatállapot, nem egyszerű lelki állapot, vagy beállítottság. A szeretet energia! És ez nagyon fontos!!!
Az érzés sokkal veszélyesebb, mint az elme. Mert bár kétségtelen, világunkat az elme mozgatja, a mentál erő, és mindenki szavakban, információban, beszédben tartja fenn a kapcsolatot, mégis, az érzés, amitől oly sokan félnek, és próbálnak elnyomni, nem véletlenül a szeretet! Az érzés veszélyesebb, mint a mentális erő. Mert míg a mentális erő kivetül a tudatunk által, addig az érzés megrezegteti a levegőt. És mivel az emberek többsége inkább lelki tudatos, mint szellemi tudatos, így a lényükre nagyobb hatással van a levegő rezgése mint a tudat kivetülése. Talán ezért is félnek sokan a szeretettől. Én is félek tőle, és nem azért, mert én nem szeretek. Nagyon is szeretek, és szeretem, ha szeretnek. Csak hogy a szeretet egy energia! És az energia ott hagyja a másik lelkén a lenyomatát.
A helyes érzés fontos! Sajnos a lelkek többsége sérüléseket, fájdalmakat, és torzulásokat szenvedett el a történelem során, senki sem képes már tisztán szeretni. Mégis, törekedni a tiszta érzésre, a helyes érzésre fontos. Mert a helyes érzés adja meg a lélek kibontakozásához az utat. A szeretet energia! Amikor valaki, vagy valami iránt érzünk valamit, legyen az fájdalom, vagy boldogság, akkor a lelkünk automatikusan ráhangolódik egy mezőre, az érzések mezejére, és onnan táplálkozva rezegteti a levegőt. Nem véletlenül próbálnak sokan az érzésekkel hatni másokra, vagy mások érzéseire. Csakhogy a lelkek többsége, még ha be is tudja fogadni a szeretet energiáját, nem képes olyan finoman, és tisztán rezegtetni, mint ami elvárható.
A szeretetet sokan sokféle módon definálják! Azt tudni kell, hogy a szeretet nem csupán érzés. Mert amikor ráhangolódunk ennek a pozitív érzésnek a mezejére, nem csak a lelkünkkel sugározzuk, de a tudatunkkal is kivetítjük, a mozdulatokkal és társítjuk, és ugye a mozdulatok által létrehozott neutron és elektron kavargások a levegőben megint csak lenyomatot hagynak a másik lelkében.
Én így definálom a szeretetet: Aki szeret, az nem árt magának, és másnak, és elfogad mindent olyannak, amilyennek. De aki igazán szeret, az azt sem akarja, hogy más - akár állat, akár növény, akár tárgy - ő általa vagy mások által részesüljön negatív tapasztalatban. Hogy ezt hogyan is érezzük? Bár nem tudjuk, de jelenlétünkkel másokra folyamatos hatást gyakorlunk. Akikkel napi szinten találkozunk, azok személyiségére, és lelki minőségére is hatással vagyunk. Mikor azt mondom, hogy aki igazán szeret, és nem akarja, hogy ő általa bárki negatív tapasztalatban részesüljön, azt úgy értem, hogy odafigyel a másik akaratára, és csak úgy nyilvánul meg, úgy érez, és úgy vetül ki, hogy a másik lelkét ne részesítse negatív hatásokban. Tehát nem lehet úgy szeretni, hogy közben azt várod, hogy most negatívan fog megnyilvánulni. Vagy azt, hogy valójából zavar a jelenléte. Aki csak úgy tudja leküzdeni saját negatív energiáját, hogy a másikra vetíti, az nem szeret! És valljuk be, az emberek többsége nem képes szeretni, mert alapból mikor a másikra néz, nem tudja megállni, hogy ne legyen hozzá egy keresetlen gondolata, vagy érzése. Kérdem én, mondhatná e az ember magáról, hogy igazán tud szeretni? Aki igazán szeret, az azt sem akarja, hogy a másik ő általa, azaz a tudatán kívül is általa részesüljön negatív hatásban. Tehát ha a másik olyasmit kér tőle, ami negatív hatás, lásd szolgálni akar, imádni akar, tisztelni akar, vagy alád rendeli magát, akkor neked, ha tényleg szeretsz, nem szabad engedned, hogy általad, az egod által a másik lélek bármilyen süllyedő érzésben részesüljön.
Ha igazán szeret valaki, az felszabadítja a szolgákat, maga felé emeli a lelkeket, megbecsüli a másik lelket, nem alázz meg másokat - akkor sem, ha az ezt kéri - és boldogságot hozz számára. De tudnunk kell, hogy a szeretet sosem akarat formájában kell, hogy megnyilvánuljon. Nem szabad akarnunk, hogy szeressünk, és nem szabad másokra rákényszeríteni a szeretetünk. Ha a mások nem tudják befogadni a pozitív érzésünk, az nem azt jelenti, hogy gonosz, vagy hogy negatív, hanem azt, hogy még nem áll készen ennek az energiaminőségnek a befogadására, és ha igazán szeretsz, akkor megbecsülöd ezért, és nem kényszeríted rá a szereteted, mert ezzel kifejezted, hogy elfogadod őt olyannak, amilyen, és ezzel sokkal több szeretetet adtál neki, mintha ráerőltetted volna a pozitív érzésedet.
Amiben az érzés, mint szeretet kötődik az elméhez, az annyi, hogy az érzések énképek formájába is kivetülnek, azaz nem csupán a szívünkkel rezegtetjük a levegőt általa, de az elménk kisugározza, egyenesen kivetíti a tudatunk érzéseit. Mikor érintkezünk valamivel, legyen az élőlégy, vagy tárgy, tudtunkkal rajta hagyjuk energialenyomatunkat. De! Sok esetben már elég ránéznünk valamire, vagy valakire. Mert akinek elég erős a mentális energiája, az kisugározza a környezetére az érzéseit, így annak különösen vigyáznia kellene, milyen mezőre hangolódik rá. Mert környezete - egyébként mindenki kivetül, még az is, akinek nincs mentális energiája - felveszi a lenyomatát, és ahol két-három napon belül többször megfordul valahol - lásd munkahely, iskola, intézet, otthon, kórház, ismerős lakása, stb - annak nagyon sokáig megmarad a környezetében a lenyomata, és gondoljunk bele, ha negatívak voltunk, sokan ebből a negatív környezetből kénytelen táplálkozni, és ezért általunk süllyedtek, azaz már nem vagyunk igazán szeretetreméltóak!
Tehát ügyeljünk gondolatainkra, és érzéseinkre, mert minden kisugárzik és kivetül belőlünk, és még ha nem is vagyunk tudtában, de képesek vagyunk gondolat útján is másoknak fájdalmat okozni.

Minden jót

kekplatanfa