Üdv és Sziasztok!

Lelki kor. Mindenki rendelkezik lelki és szellemi tapasztalattal. Sokszor szokták használni a kifejezést, hogy valaki idős lélek. De miről lehet felismerni egy idős lelket? Nos, ez nagyon hosszú dolog, de azért vágjunk bele. Olvastam spirituális oldalakon, meg persze a facebookon is voltak utaló nyomok rá, hogy az idős lelkek spirituálisak, visszafogottak, szeretőek, segítőek, és igénytelenek, mindenek előtt hosszú és megfontolt életet élnek. De vajon ez tényleg igaz? Tényleg akkor számít valaki idős léleknek, ha megél egy bizonyos lelki tapasztalatot? Illetve, ha bölcsen nyilvánul meg? Erre írtam egy tanmesét, ami talán sokakban tisztázza a félreértéseket a mai világban kialakult idős lélek komplexus körül.
Egyszer volt, hol nem volt, találkozott egy 50 millió éves és egy 100 millió éves lélek. Az ötven millió éves lélek sok mindenen átment, sokat megélt, rengeteg szellemi és értelmi tapasztalata volt. Vissza tudta idézni az életeit, mindenki hallgatott rá, szavaira adtak. Külseje is sok bölcsességre utalt, hosszú fehér szakálla, és fehér haja volt, és baracksárga köntösben járt. Egyszer csak találkozott a 100 millió éves lélekkel, aki sokszor cserélt már kollektív és rendi tudatot, sok harcon ment keresztül, és számtalan új személyiségtudattal folytatta tovább. Viszont ahogy öregedett, képességei cserben hagyták, emlékei megkoptak, értelme alacsony lett, és gyerekessé kezdett válni (erről már írtam egy korábbi bejegyzésemben, hogy a szellem visszafejlődésekor az ember egyre gyerekesebb). Nos találkozott a két lélek. Az 50 millió éves lélek elég szigorú volt, próbálta a szeleburdi, és figyelmetlen, kissé buta tanítványából kihozni a jót, mindig ütötte, ha kellett, és visszamondatta vele az anyagokat. Aztán egyszer csak a 100 millió éves lélek megunta, és közölte az 50 millió évessel, hogy nem akar tovább tanulni. Erre az 50 millió éves lélek dühbe gurult, és kioltotta a 100-as lelket, hogy milyen faragatlan, mennyi tapasztalat, és múlt van mögötte, és mivel arra járt egy másik követője, ő is a mester oldalára állt. A 100 millió éves lélek bár lehet, hogy már tönkre ment, megbotránkozott, ezért az 50-es újra megütötte, és közölte, nem tanítja tovább. Mire a 100 millió éves lélek se szó, se beszéd, maga mögött hagyta a mestert, és folytatta az útját.
Milyen tanulságot vonunk le a történetből? Miért nem szabad a biológiai, sőt, a lelki testre hagyatkozni? Miért nem szabad a Mátrix által ránk adott testtel azonosítani a másik szellemét? Mert tekintetbe kell vennünk, hogy nem mindenki tudja egyformán fenntartani a szellemét, nem mindenki rendelkezik "idős" személyiségtudattal, ami ugye sok információt hordozz, és nem mindenkinek van kellő érzelmi vagy értelmi intelligenciája ahhoz, hogy meg tudja tartani azt a tudatosságot, ami felett valaki már bölcsnek számít. Mivel sok idős lélek elméje, tudata meghasad, elhasználódik, ezért hisszük e, vagy sem, az idős lelkek sokszor elég kisemmizettek, és jelentéktelenek, nem hogy nincsenek jelen, de már fenntartani is alig tudják magukat. Mivel az emberek alapból a tapasztalt emberekre hallgatnak, így az az ember - lélek - aki elég tapasztalatot - akár lelki tapasztalatot - összegyűjt, és bölcsen, megfontoltan viselkedik, hajlamosabb magára hívni az emberek figyelmét azon révén, hogy ő a mindentudó öreg. Na igen, de általában egy idős léleknek sosincsen nagy önbecsülése az elszenvedett negatív hatások miatt, ezért az a lélek, aki büszke arra, hogy tud, már nem számít tapasztaltnak, és elég sok büszke mester volt már a világban, mégis, senkinek nem merült fel a gyanú, hogy az az ember esetleg nem is annyira bölcs, mint amennyire látszik.
Miért nem szabad a lelki információt hordozó személyiség tudat megöregedését a lélek megöregedésével összekeverni? Sokan mondják, hogy a másik személyisége a legfontosabb dolog a világon, hogy az a lélek szíve, ami ő, ő maga az. Na arra viszont senki sem számol, hogy maga a személyiségtudat is elkopik, használhatatlanná válik, és képes új, lelki információt nem hordozott személyiségtudattal rendelkezni, és ilyenkor azt az érzést kelti az emberben, mintha kevés lelki tapasztalata lenne, tehát magyarán fiatal léleknek fogják nézni, csak azért, mert az előző személyiségtudatát nem tudta fenntartani. A személyiség sosem a lélek szíve, az csak egy készség, amin keresztül a lélek fenntartja a szellemét, és kapcsolatot folytat a külvilággal. Mindig is zavart, hogy az ember több millió, év tízmillió éves személyiségtudata elhasználódásakor már öreg léleknek számít az illető. Megfontolt, bölcs lesz, spirituális, meg minden, amit összehordanak az idős lélekről, de igazából még senki sem gondolkodott el azon, milyen is egy ténylegesen sok mindenen átment lelki test, aki, bár lehet, hogy primitíven nyilvánul meg, mégis, ha nem is a lelki memóriájában, de valami úton- módon - belső univerzum - eltárolja a tapasztalatot. És amikor egy új személyiségtudatos pár millió éves lélek egy tízmillió éves személyiségtudattal találkozik, miért is kellene alá rendelnie magát? E szerint a lelki kor a lelki információ eltárolása, és nem a tényleges lelki út megtétele? Mikor vesszük észre, hogy nem a külsődleges bizonyítékokat kell keresni.
Egy idős lélek jelenléte felemelő, szokták mondani sokan, tudjuk, hogy ott van, nem lehet nem észre venni. Legalábbis eddigi ismereteink szerint. De ha tudnánk, mennyi társadalomból kivált, elszigetelődött idős lélek van, aki csak azért nem akar fiatal lelkekkel találkozni, mert vagy nem akarja lehúzni őket, - mert már mélyen jár a lelke - vagy egyszerűen nem akar érintkezni másokkal, vagy pedig egyszerűen önálló életet akar élni. Bár a spirituális oldalak az idős lelkeket eleven, figyelemközpontos lelkeknek írja le, vegyük észre, az igazi idős lelkek menekülnek a figyelemtől, többnyire elszigetelt helyeken élnek, remeteként.
De akkor miről ismerhető meg egy idős lélek, ha sem a lelki teste, sem a fizikai teste, sem a külseje, sem a személyiségtudata, és talán még a szelleme jelenléte sem bizonyíthatja ténylegesen a lelki kort, mert nincs benne a lelki memóriájában a tapasztalat? Ha találkozunk egy lélekkel, és nem vagyunk benne biztosak, hogy idős e, vagy fiatal, akkor először bizonyosodjunk meg a külsejéről, mert általában az idős lelkek otthonosan mozognak az anyagban, sokuk annyira biztonságban érzi magát - mert a fiatal lelkek még félősek - hogy megfeledkeznek magukról. Ne a felső tízezerben keressük az idős lelkeket, sokkal inkább a szegények között bukkannak fel. Az idős lélek ismertetője a hatás, illetve a kisugárzás. Ahogy ott van, ahogy jelen van mások között, ahogy a tekintetével ide-oda néz, még ha nem is mond semmit, pusztán már a jelenléte is elég ahhoz, hogy a többi emberben értelem jelenjen meg. A megjelenésük is elég határozott, mégis sokszor alázatosak, és biztonság érzését keltik magukból, ki tudja, talán a szeretetük miatt, talán más miatt, egy idős lélek mellett a lélek másmilyen, például a színészi vénáit nem biztos, hogy hatékonyan tudja alkalmazni.

Minden jót

kekplatanfa