Esszé (Minta a jó mű megtervezéséhez) 1

Prológus 2 [Kiegészítés – mellesleg felesleges]

Éppen figyelek kifelé az ablakon. Meglátok egy madarat elszállni. Követem a tekintetemmel. Zseniális ötlet megfogalmazódik 2 bennem. Tekintetemet az égről leveszem, és visszatérek a számítógép elé. Elkezdem írni 2 a „művemet”.

A Madár és a Varga 2 [Történet címe]

Volt egyszer egy varga, annak volt egy madara. <- [Tárgy, ami bemutatja az alanyokat, történeti szereplőket, és elemeket 3]
Egyik nap a varga kiment a szobájából, a műhelybe, és meggyújtotta a petróleumlámpát. Feltekerte a maximumra, és égette egy kicsit az olajt.
Majd ezt követően az asztalához ment. Kihúzta onnan a legfelső fiókot, kivett egy félfamentes rajzlapot, és visszatolta a fiókot. Ezt követően leült az asztalhoz.
Már este volt, minden utcában aludtak, de ő még nem ment haza. És biztos, ami biztos, hátha jön még valaki.
Ezt követően elővett egy üres tollat, majd lecsavarta egy tintás üvegcsének a tetejét, és belemártotta a madártollat a tintába. A penna mintát fogott. Ezt követően az üveg oldalán letörölte a felesleges tintát a varga, majd a papír felé helyezte, és elkezdett rajzolni.
Úgy döntött, hogy lerajzolja a madarát, mert kíváncsi volt, hogy fejből le tudja e rajzolni a kedvenc, zöldessárga tollú madarát. Mellesleg Fixnek hívták, és rendkívül mozgékony volt, mert mindig azt mondta, hogy lassú, lassú, habár ő sosem mozdult meg.
Még a felénél sem tartott, mikor az utcáról benyitott egy idegen.4
- Jó napot varga barátom, azt mondja, szabad e még jönni? 5 – kérdezte, és a nyitott ajtóban megállt. Az utcáról csípős, őszi levegő [közben döntöttem el az évszakot is, és a történést is- vázlat 3] áradt befelé, és ez a vargát is arcon csapta. Nem habozott, válaszolt:
- Csak tessék, miben segíthetek? – kérdezte a varga. Erre a látogató becsukta az ajtót, és ismét betöltötte a helyiséget a kályha meleg légáramlata.
Az idegen levetette kalapját, felakasztotta a fogasra, majd a kabátját is levetette, és azt is felakasztotta a fogasra. Ezt követően a varga elé állt.
- Mélyen tisztelt testvérem, azt szeretném megkérdezni, hogy megtudná e varrni a kesztyűmet? 6 – ezzel a személy átadott egy mutató ujjánál lyukas kesztyűt. A varga megigazította szemüvegét arcán, majd szemügyre vette a feladatát. [Közben döntöm el a kort is, és alkalmazkodok hozzá. Igyekszem kialakítani a szereplőimnek a spontán stílust, és ez rám ragad későbbi megszemélyesítésüknél. 3]
- Nem probléma, holnap tizenkettőkor várom vissza! – ezzel a varga letette a kesztyűt, majd felnézett az úriemberre, - Jó lesz?
- Természetesen, azt se tudja, hogyan háláljam meg. – így a vendég.
- Ugyan már, csak a dolgomat végzem. – jelentette ki varga, mire ismét a rajz felé nézett, az idegen továbbra sem távozott.
- Varga testvér, mondja csak, maradhatok egy kicsit? – kérdezte az idegen a vargát, mire az bólintott.
- Csak tessék. – felelte, majd pennáját ismét belemártotta a tintába, és továbbfolytatta a rajzát. Az idegen ezt követően kíváncsiságból mellé állt, és figyelte, ahogy a munkája mestere a rajzvonalakat precízen, pontosan, és szépen rajzolja a félfamentes rajzlapra, ahogy a csillag megy az égen.
- Mit rajzol? kérdezte újra az idegen.
A varga, oda sem figyelve a harmincas éveiben járó nemesre, így felelt: A madaramat.
- Nohát, van madara? – kérdezte ívelten.
- Van bizony, egy papagájom. – mondta a varga, majd befejezte a színtelen, pusztán körvonalakból álló rajzát, felemelte, és megnézte. Szép volt. Még a nemesnek is tetszett.
Ezzel a varga letette a madarat, majd felvette a kesztyűt, és megnézte a színét 7. – Fekete! – mondta, majd felállt, odament a szekrényhez, és kivett onnan egy fekete cérnát, meg egy tűt.
Ezzel leült az asztalához, majd elkezdte varrni a „kesztyűjét”. Ahogy haladt, a nemesben megfogalmazódott, hogy megvárja, de inkább elköszönt, felvette a kalapját, a kabátját, és távozni óhajtott a helyiségből.
- A holnapig tartó viszont látásra! - jelentette ki a nemes.
- Az ég áldja magát is. – így a varga. Ezzel ismét nyílt az ajtó, és kilépett rajta a nemes. Az ajtók visszazáródtak. A pillanatnyi ideig tartó hideget hamar felváltotta a kellemes meleg.
A varga félre tette a kesztyűjét, mint munkája gyümölcsét, majd ismét felemelte a félfamentes rajzlapot. Rajta ott virított a gyönyörű papagájának mintája.
Elidőzte tekintetét rajta egy darabig. Majd elégedetten bólintott, és ragasztóval kikente a szekrényére. Ezzel a fogas felé indult, leemelte a kabátját, felvette, majd a kalapját is, és kihalászta a kulcscsomóját zsebéből.
Az egyik kulcs a műhelyt zárta, a másik a lakását, a harmadik pedig egy feljáró volt egy öreg nénihez, akinek gyakran segített, ha szabadságon volt.
Ezzel kinyitotta a műhely ajtaját, kilépett belőle, majd bezárta. És távozott az utcából.
A műhelyben ott virított a félfamentes papíron a madara, most már itt is, és a saját lakásában is. A petróleum lámpa pedig csendesen égett, és az utolsó lehelet után kialudt.

Fin

Tartalomjegyzék: 8

1. 1, Főcím - 2, Prológus, - 3 Műcím -4, Epilógus - 5, Fin
   
2. Egy jó mű tervrajza:
   1. Megszületik az ötlet
   2. Elkezdem írni.
   3. Az írás közben vázolom fel az ötlet vázlatát.
   4. Megfogan a cél.
   5. A cél felé terelem a művet.
   6. Akadályokat gördítek elé.
   7. Legyőzöm az akadályt.
   8. A cél után pofozni kezdem a művet:
3. 1, Prológus - 2, Epilógus - 3, Tartalomjegyzék - 4, Lábjegyzék - 5,

Az ötlet esztétikus művé válik.