1. Fejezet ---> Keresés

Hópelyhek szállingóztak, bár melegebb volt, mint fagypont. Magányosan állt egy apró kereskedő állomás városkában egy kunyhó, két emeletével, mely messze hírről a vándorok legjobb kiszolgálói között szerepelt. Úgy hívták ezt a fogadót, "a vér szavanna".
Vor volt a kisváros neve, s elég nagy átellenes forgalmat bonyolított le. Összesen öt országút vezetett innen, Vor városkából, át is, tovább is, az öt országútból kettő innen indult. Éppen ezért talán azon se csodálkozzanak, ha a kisváros igen nagy bazárpiaccal rendelkezett. Volt itt mindenféle adom-kapom, a déligyümölcsöktől kezdve az édességeken át a húsig, a ruhákig, szőnyegekig, vagy akár a porcelán és üveg edényekig minden megtalálható volt, a piacnak saját fegyver és páncél kereskedője is volt.
A földeket már betakarta az egy centi hóréteg, de még mindig művelték, készítették elő a tavaszi trágyázásra.
Éppen egy ismeretlen, hosszú szőke hajú, csuklyát viselő lány sietett a kis város belvárosának apró macskaköveivel kidíszített útján, - mert egyébként föld út vezetett mindenhová a városban a főtéren, és a belvárosi piactéren kívül - és fénylő szemeivel keresgélt egy menedéket magának.
Kora este volt. De a kisváros gázlámpái már felgyulladtak itt is a mágia éghetetlen lángjaitól. Minden télen öt órakor halad végig a tűzkör varázslat az állomástelepülésen, és meggyújt minden lámpát. Ez például középfokú varázslat volt, és a kisváros egyik tanácsos varázslója intézte a dolgát. Mint minden városban!
A lány végül, miután befordult egy másik térre, meglátta a kanyarban a Vér szavannát, s felsóhajtott. Végül megállt a fogadó előtt, s felnézett a támlájára. Apró táncoló láng hol kimászkált a lámpásából, hol be. Önégő fények voltak ezek, mesterfokú lángocskák, amelyeket a piac varázslójától lehetett vásárolni, és 2 évig égtek általában.
A lány elmosolyodott, s levetette csuklyáját a fejéről, ahonnan enyhén göndör haja szanaszét borult. Néhány hópihe rá is hullott a hajára, amit gyorsan fel is szívott magába a haj. Már nem volt világosszőke, sajnos kamasz kora óta barnul, és már sötétszőke volt. De még mindig látszottak rajta eredeti színjei hajtincseiben.
Fehér csuklyás kabátját kigombolta, s világoskék szemeivel felpillantott még egyszer a fogadót támlájára. A láng gyorsan visszaiszkolt a lámpásába, amint ráhullott egy hópihe.
A lány végül benyitott a fogadóba, amit csengők csilingelése töltött meg. Végül becsukta az ajtót, s elindult a bárpult felé. Volt itt mindenféle alak, kereskedők, szerencsejátékosok, földművesek, és kalandorok is. Olykor érmék csörömpölése, dobókockák pattogása, és néhány korsó lerakása volt hallható. Valamint csobogás, mikor csapolt sört töltött a korsóba a város jó öreg fogadósa.
Mikor a lány a pultoz ért, felült egy zsámolyszékre, s az asztalt megpaskolta.
A fogadós letette a világos sört a vendége elé, és elindult a lány felé. Közben fehér rongyaiban megtörölte kezeit, amit a csapoló asztalra dobott, ezzel odalépett a bárpulthoz, s a lány világoskék szemeibe pillantott.
- Mit parancsol, kisasszony? - kérdezte máris a fogadós, a jó öreg Affi.
- Először is... egy szállást az éjszakára, JÓL zárható szobában! - jelentette ki a lány.
- Meglesz. - bólintott mosolyogva a középkorú, nyirkos barna hajú fogadós.
- Másodszor is... egy pohár narancslét! - jelentette ki a lány, mire többen felnevettek a pulton, és még a kalandorok is mosolyogtak ott hátul, az aszalnál. A lány szigorúan hátranézett, mire abba hagyták a nevetést. Már csak néhány kuncogás volt hallható. A lány visszanézett Affira. - Tehát egy pohár narancslét! Remélem, van!
- Természetesen, mindig tartalékolunk ilyesmit, az e féle vendégeknek! - mosolyodott el Affi. - Tej is van, ha kéri!
- Tej csak reggelre jár! Kávét nem iszom! - folytatta a lány. - Valamint valami édes vacsorát kérnék! - ismét felnevettek többen az aszalnál, mire a lány elvesztette a türelmét, s akkorát csapott a pultra, hogy az beleremegett. A pultnál ülők mosolyogva nyugtázzák a lány reakcióját. A lány a megszeppent Affira pillantott. - Tehát egy narancslét, és valami édességet!
- Hát... a tegnapi somlói galuskából még maradt egy kevés... - egyenesedett fel Affi.
- Mait kérek! - jelentette ki a lány.
- Hát... így este öt óra tájékán már nem érdemes neki állni... - ekkor a lány éles, szúró tekintettel nézett bele a fogadós szemeibe. - de kennek megteszem!
- Mennyi lesz? - kérdezte a lány.
- Azt mondja... a szállás 3 arany, a narancslé 1 arany, az édesség 2 arany, összesen hat arany lesz! - jelentette ki a fogadós. Ismét kuncogások töltötték meg a fogadó helyiségét.
A lány lazán belenyúlt fehér kabátja alá, s kivett onnan az erszényéből hat aranyat, amit aztán össze is húzott. Végül lerakta az asztalra a kért összeget. - Aztán siessen! - jelentette ki a lány.
A fogadós elvette a hat aranyat, s távozott a konyhába. Amint a lány egyenesen, pultra helyezett kezekkel ült, mellé ült egy pultos ivó, s kortyolt egyet a korsójából, majd lerakta az asztalra. - Tetszel nekem, te lány!
- Maga viszont nem! - felelte a lány.
- Mennyi vagy? - kérdezte az ivó, majd újra felemelte a korsóját, s ismét belekortyolt egyet, és letette. - Mennyi?
- Annyi, amennyit maga úgy sem tud megfizetni! - jelentette ki a lány.
- Mégis mennyi? - kérdezte nagyobb érdeklődéssel az ivó.
- Egy millió arany! - felelte a lány, mire többen felhorkantak az ivóban, s valami olyat mondtak: "Na de ilyet! Mit képzel ez?".
- Ejnye lány, tud, hol a határ. Talán felső körökből származol? - kérdezte az ivó, majd belekortyolt egy újabb adagot a korsójába és letette. - Kérsz? Egy kis sört? Rendelek neked!
- Köszönöm, de nem iszok lóhugyot! - felelte a lány szánakozó tekintettel, mire megint többen felhorkantak az ivóban.
- Ejnye lány, én jót akarok, erre te meg ilyeneket mondasz... - ezzel megragadta a lány fehér kabátos karját. - Van fent egy szobám....
- Eresszen el! - jelentette ki a lány.
- És ha nem? - vonta fel a szemöldökét az ivó, mire a lány olyan hirtelen mozdulattal kirántotta a karját a szorongató kezeiből, s úgy nekivágta az ivó arcának, hogy az hátra esett a széken, és a padlóra került. Néhányan felálltak hátul, és elindultak a lány felé.
- Kislány! Ezt nem szabad! - mondta valaki. - Még a végén megsérül valaki!
- Inkább kérj bocsánatot! - állt mögé három termetes ....
- És ha nem? - kérdezte kényes hangnemben a lány, eközben kijött a konyhából Affi, s lerakta a pohár narancslét, és a friss somlói galuskát a lány elé, valamint a 18-as, jól zárható szobakulcsot. - Tessék, kérlek, benneteket, fejezzétek be!
- Maga csak fogja be, Affi! - mondta fennhangon az egyik alak.
- Mert? - kérdezte a fogadós.
- ...
A lánynak sem kellett több, felugrott a zsámolyra, majd onnan hátraugrott, egyenesen bele két támadója arcába, akik a földre esetek. ... .
- Na mi van? Lesz nyisz-nyasz! - ... . A lány szánakozó tekintettel nézte a ..., majd, ... . Erre a lány elgáncsolta, és a másik két fekvő alakra lökte az ivót. Erre felkelt, leporolta a kezeit, és a földön fekvő négy támadóra pillantott. Majd visszaült a pulthoz, s elkezdett enni.
Ekkor felállt egy kardot viselő ember a kalandoroktól, és elindult a lány felé. A lány szájában megállt a falat, s felsóhajtott, majd belekortyolt a narancslébe, s lenyelte a falatot.
- Kisasszony! - kezdte el a harcos.
- Hagyjon engem békében! - jelentette ki a fehér kabátos lány.
- Lenne egy ajánlatom! - toldotta meg a harcos.
- Nem érdekel! - így a lány.
- Ha csatlakozol a csapatunkhoz, napi 6 aranyért megvédhetnéd a papát, aki ott a sarokban ül! - erre a lány hátrafordult, és az idős, fehér kecskeszakállú, kócos hajú öregre pillantott. - Sok varázslatot tud!
- Nem! - felelte a lány, majd újra vett egy kanál galuskát, s betömte a szájába.
A harcos megérintette a lány gyönge vállát. - Gondold meg!
A lány dühös lett, megfogta a galuskás tányért, s beledobta a harcos arcába, majd lehúzta a narancslét, megfogta a kulcsot, leugrott, és a lépcső felé indult.
- L..., hagyjad, úgyse vevő rá! - így egy másik harcos.
- Kemény csajszi! - jegyezte meg az öreg mágus.
A tányér, és a hab leolvadt a harcos arcából, s a földre esett. - Oda az önbecsülésem! - jelentette ki, mire többen felnevettek..

További jókat

kekplatanfa