2. rész

L... levette a szemüvegét, és lecsatolta a szondasisakját, majd a vezérlőpultra tette. A polárpántokat a homlokáról és az övéről nem vette le. Mivel ebben a földtörténeti korban még mások voltak a sugárzási és rezgési erőviszonyok, így mindenképp magán hagyja tudatának elektronegatívitás fenntartására. Az illesztéket úgyszintén, mivel azzal koorigálható a kapszula, bárhol is tartózkodik, és ha csapdába esik, vagy megsérül, akkor hamar érte megy a kapszula.
Felsóhajtott, végül végigtapogatta testére simuló feszes kenderruházatát, majd bólintott. - Megérkeztünk!
Ezzel felállt az alumínium székből, majd megigazította magát. Odament az üvegasztalhoz, s leemelt onnan egy övpántjához csatolható iránytűt, egy elemlámpát, egy navigációs készüléket, ami saját belső inettel rendelkezett, végezetül egy kulacsot is magával vitt, ami tele volt töltve kristálytiszta vízzel. A ízesített aromás vizet vitt volna magával, az nem tartotta volna olyan hatékonyan működésben biofunkcióit. Végül belebújt a bakancsába, befűzte a cipőjét, s megnézte magát a kapszulatest egyetlen tükrében. - Tökéletes öltözködés időszámításunk előtt-re! Jobban nem is festhetnék!
Ezzel odaállt a kapszula zsilipkapujához. - Hmm-hmm-hmm, de kár, hogy nem hoztam a ...netet. Valami azt súgja, hogy kellett volna. Otthon úgy is 30 darab van, ebből 7 az utolsó héten frissítve, szóval nem lett volna probléma, ha leemelek egyet, de sebaj. Erre a pár napra megteszi. Úgyis egyedül leszek! Ráadásul itt van a inetem, a navigációs készüléken.
Ezzel betárcsázta a fénypanelen a kódsort, és elhúzódott a zsilipkapu, valamint kitolódott egy tolódeszka a földre. Kilépett, s nyújtózkodott egyet. Majd körülnézett!
Legnagyobb meglepetésére egy rezidencia, vagy palota belsőudvarán találta magát, valami lapos, s ferde tetőrendszerrel, földszintes épületek, tolóajtókkal, és... egy halom ázsiai lány, és néhány katona, aki kardot visel az övén, a kapszula körül áll, és nézegetik őket.
- Japán! - szólalt fel L....
- Hai! - így egy bátrabb szolgáló, s meghajolt.
- De hisz ez... Japán! - mondta ezúttal japánul, mert alapfokon rengeteg nyelvet tudott. A japánt csak azért, mert tudományos konferenciákon rengeteg atomkutató, és technika kutatóval találkozott, akik nehezen beszélték a japánt, de rengeteg doktorátust tettek le, és sokat segítettek az ország fejlődéséért.
- Igen, uram! Konichiwa! - hajolt meg még egyszer a lány.
L... tett egy pár lépést a sokaság felé, és azok rémülten hátrébb léptek. Még a vélhetőleg szamuráj katonák is hátrébb léptek. Pedig L...nál nem volt fegyver.
- Mit keresek én Japánban? - kérdezte L....
- Ezt mi is tudni szeretnénk! - mondta oda valaki, aki kilépett a tömegből. Egy díszes kimonójú, haját lófarokban hordó valaki, aki vélhetőleg egy elöljáró volt.
- DANNNIII!!! - üvöltött fel L..., s megint hátrált a tömeg.
- Segítség... egy... egy... földönkívüli!!! - kiáltott fel az egyik szolgálólány.
- Megtámadtak minket! - kiáltott fel egy másik lány, s több lány sikoltozva rohant el.
- Nem, én csak... nem... - mentegetőzött L.... - Tetszik tudni, én csak eltévedtem, de... - ezzel L... gyorsan visszaszaladt a kapszulába, s kifújta magát. - Mit képzelsz, Dani? - kérdezte máris, és éppen ez előtt egy másodperccel lépett be három szamurájkatona, és az elöljáró, akik összenéztek. Nem tudták, mire véljék ezt a kijelentést. Biztos valami káromkodás volt, vagy talán...
- Mit parancsol, uraság? - kérdezte az elöljáró. - És ki az a Dani?
- Á, semmi, semmi, semmi, legyenek szívesek kifáradni... - indult meg az elöljáró felé L..., de ekkor a három szamurájkatona egy emberként rántotta elő a szamurájkardját. - Vagyis... izé...
- Hmm! - jegyezte meg az elöljáró, majd elkezdett körbesétálni a kapszula belsejében. - Érdekes hely! - majd megállt a vezérlőpult előtt. - Ez például mire van?
- Hát... tudja, az... hogy is mondjam... megkérné a katonáit, hogy vegyék le rólam a kardot? - kérdezte L..., mire az elöljáró intett, és eltették a kardjukat a szamurájok, akik szigorúan és gyanakodva figyelték L... minden mozdulatát.
- Szóval... mi ez a fénypult? - kérdezte az elöljáró, s végigsimította kezét a villogó gombokon. Megakadt az egyik ujja az egyik gombon, és a zsilipkapuk visszazáródtak. A szamurájkatonák, és az elöljáró egy emberként rémültek meg. Még L...n is átfutott a hideg. Ha véletlenül egy rossz gombot nyom meg...
- Kérem, ne nyúlkáljon azon a pulton! - indult meg L..., mire a mögötte álló három szamurájkatona egy emberként indult meg utána. - Veszélyes!
- Miért? - vonta fel szemöldökét az elöljáró.
- Hát tudja... a fénypult nem szereti, ha piszkálják. Az idegeneket meg szokta harapni!
- Értem! - sóhajtott fel az elöljáró, mire többen dörömbölni kezdtek a zsilipkapunál, és éles csattanásokat lehetett hallani. "Úristen! Nekem végem!" - gondolta L.... "Három napig nem nyílik meg a kapszula idősík generátora, míg feltölt... hogy bírjak ki három napot... a... fene se tudja, milyen korban élő Japánok között?" - és megjelent egy izzadságcsepp L... arcán.
- Nem tudom, hogy honnan jött, barátom, de nekem most az a dolgom, hogy letartóztassam önt területbirtoklásért! Kérem, nyissa ki az ajtót! - mondta az elöljáró.
- De hát miért? Ígérem, gyorsan eltűnök, azt nem lesz probléma... - mentegetőzött L....
- Sajnálom, de megsértette a palota rezidenciáját, és ilyenkor ez a bevett szokás! Majd a daimjó dönt az ügye fölött! - köszörülte meg a torkát az elöljáró.
- A DAIMJÓ PALOTÁJÁBAN VAGYUNK!!?? - hüledezett L.... - NEKEM VÉGEM!
- Nem biztos! - mosolyodott el az elöljáró. - Az e-féle bolondok, mint ön, mindig elszórakoztatják a daimjó uraságát! Most pedig... kérem, nyissa ki az ajtót!
- De... nem bántanak? - kérdezte L... felvont szemöldökkel.
- Már miért bántanánk? - kérdezte az elöljáró.
L... odalépett a zsilipkapu panelhez, s betárcsázta a kódsort, mire kinyílt az ajtó. Betódultak a szamurájkatonák, és L...át a Földre teperték, majd hátán megkötözték a kezeit, s felráncigálták.
- Gyerünk! - kiáltotta meg kezei köteleit fogó szamuráj. - Gyerünk, indulj!
- Várjanak... ezt nem beszélhetnénk meg? - kérdezte L....
Az elöljáró hátrakulcsolt kezekkel, méltóságteljesen nézte, ahogy az "idegenről" levesznek mindent a bakancsán, és a ruháján kívül, és kiráncigálják a kapszulából, majd négy öt szamurájon kívül mindenki kinyomul.
- Zárassák le a helyiséget! Aki ide beteszi a lábát, az azonnali kivégzésben részesül! - mondta az elöljáró, majd elmosolyodott.
- Igenis, elöljáró-szama uram! - hajolt meg az egyik szamuráj, majd gyorsan elsietett.
Az elöljáró még egy tekintetet vetett a vezérlőpultra, majd elgondolkodott. "Csak tudnám, ez a sok villogó micsoda mire van! Nélküle nem sok mindenre jövünk rá!" - A..., M..., álljatok őrt az ajtó előtt!
- Igenis, S...-szama elöljáró uraság! - ezzel a két szamuráj meghajolt, s kisietett a helyiségből, míg az elöljáró odalépett a kristályasztalhoz, s elkezdte átnézni a rajta lévő dolgokat, illetve azokat a dolgokat, amiket leszedtek az "idegenről".
"Ezalatt az udvaron"
- Kérem, legalább mondják meg, milyen korban vagyok! - kezdte el L..., mire erőszakosan meglökte az őt vezető szamuráj, mire a másik kettő kuncogni kezdett.
- Nem tudod, hogy milyen korban vagy? - kérdezte az egyik szamuráj.
- Mit keresel nálunk? - kérdezte a másik.
- Hogy jöttél ide, ha azt se tudod, hol vagy? - kérdezte újra az első.
- Meglásd, nagyon szereti Af... daimjó úr a nyugatiakat megkínozni! - mondta ismét a második szamuráj.
- Kérem, ne... beszéljük meg. Mit kérnek? - kérdezte kétségtelenül L..., s áldotta a sorsot, hogy megtanult japánul.
- Talán az életednek örülnénk! - lökte meg az őt vezető szamurájt. - De amíg nem mondod el a daimjónak, ki vagy, úgyse halsz meg. Ez van!
- Nem mentesülsz olyan könnyen az élet fájdalmától! - mosolyodott el az egyik szamuráj.
L... megköszörülte a torkát, mikor az utolsó épület mellett is elhaladtak, és a kapuk felé vetették az irányt, ami mellett egy apró tömlöc állt. - Látják, milyen öreg vagyok? Sokat tudok ám! - mondta L.... - Megjártam az élet tapasztalatát, az iskoláját....
Ekkor beletérdelt a hátába a szamuráj. - Hallgass, te kutya, vagy veled etetem meg a szaromat! - erre mind a három szamuráj felnevetett.
Végül odaálltak a tömlöc elé, s kinyitották, majd belökték, ahova bezuhant, s rácsukták a rácsokat, lezárták, s távoztak.
L... ott feküdt a földön, sötétben. Érezte, hogy van mellette valaki, de nem tudta, hogy ki. Moccanni sem bírt a sötétben az esés okozta fájdalmától.
"Ezalatt a kapszulában"
A zsilipkapura ki volt írva vörös festékkel a következő kijelentés japán ékírással: "Tilos a belépés!" A zsilipkapu előtt ott szobrozott A... és M..., míg S... elöljáró két másik szamurájjal átkutatta az időgép belsejét. Elsőként, ahogy megemlítettük, S... a kristályasztal tartalmát nézte át. Csupa jegyzet, papír, dokumentumok, térképek elsősorban Közép Ázsiáról, amit jó alaposan megszemlélt S.... - Hmm, érdekes! - mosolyodott el. - Íme, az egész Mennyei birodalom szemünk előtt ragyog! - ezzel félretette a térképet, s megint egy latin betűs írást vett a kezébe. - Hmm! Nem gondoltam volna, hogy a nyugatiak már itt tartanak! Veszélyes lehet ránk nézve ez a bolond. Túl sokat tud! És sokan látták. El kell tüntetni a bizonyítékokat a lehető leghamarabb!
- Igenis, S...-szama elöljáró! - hajolt meg a két szamuráj.
- Mik..., T..., titeket bevonlak. De ha bármit kifecsegtek, akár a daimjó nagyúrnak is, nem sokáig élitek már meg a napfelkeltét. Világos voltam? - kérdezte S... elöljáró.
- Igenis, S...-szama! - hajolt meg Mik....
- Nagyszerű! Ahhoz, hogy megtudhassam, hogy kicsoda ez a fehér ember, be kell vonnom egy nyugati papot. De olyat, akiért nem kár, ha kivégezzük, már csak azért is, hogy ne kerüljön a bizalmas információ a fehér emberek kezébe. Nem jó, ha tudnak az ilyenről. Mert mi van, ha ez a bolond... nem az a bolond, akik minket kizsákmányolnak Nagaszakin keresztül!
- Ez feltételezhető, uram! - hajolt meg Mik....
- Semmiképp nem szabad hűségesnek lenni a keresztyén kultúrához. - jegyezte meg S... elöljáró, majd hátrakulcsolta kezeit. - Már tudom is, ki lesz az!
Ezzel tovább ment a szekrényhez, s kinyitotta a fém tolóajtót. Ott volt bent mindenféle flakon, üvegcsé, flaska, csomagolt ételek, és egy kis hűs levegő is áramlott kifelé. - Lenyűgöző! - mondta S.... - Ennek örülni fog Af... nagyúr! - ezzel kivett egy csomagolt hamburgert, s megnézte. - Hmm! Ez valami zöldség lehet! - ezzel az orrához emelte, s megszimatolta. - Meg hús! De nem csirkehús! - T..., kóstold meg!
- Igenis, szama! - ezzel T... odalépett, s kivette S... kezéből a csomagolt hamburgert, s lehántolta róla a nejlont, majd beleharapott, s rágni kezdett. - Ühm... - jegyezte meg rágás közben. - Ez Isteni, S...-szama! Önnek is meg kell kóstolnia!
- Edd meg. 24 órán belül jelentkezel a szobám előtt, ha bármi tüneted van! Lehet, hogy ez a valami ránk mérgező. Ha nincs tüneted, akkor is jelentkezel, 24 óra elteltével, és elmondod ezt. - mondta S....
- Akkor holnap délután ilyen tájban! - bólintott a szamuráj, s megint beleharapott a hamburgerbe.
- Ha nem lesz probléma. Ha van, akkor előbb! - ezzel S... visszatolta a a tolóajtót, ami ismét zölden villant fel, majd hátrakulcsolta kezeit, s megnézte a többi rekeszt. A többi mind panellel működött, olyannal, amin L... kinyitotta az ajtót.
- Sokkal ravaszabb, mint gondoltam! - jegyezte meg S.... - Legalább jó tudni, hogy nem egy idiótával van dolgunk! Csak ő tud hozzáférkőzni! Éjjel kihozzuk a tömlöcből, és minden rekeszt kinyittatunk vele!
- Igenis, S...-szama elöljáró nagyúr! - jelentette ki Mik... és T..., aki az utolsó falatot is legyűrte a torkán a markaszeletes, zöldséges, majonézes burgeréből.