Üdv és Sziasztok!
Ma a tudatról, és annak egyik leghíresebb kísérletéről osztok meg forrást, a 100 majom elméletről, amit Japánban hajtottak végre az 50-es évek végén. A történet úgy szól, hogy a 100. majom után ugrásszerűen megnövekedett a burgonyát mosó majmok száma. Hogy ez a morfogenetikus mezőnek a hatása - ami számos ezo oldal vitatott témája - vagy éppen a viselkedésmintázat elsajátítása, arról mindenki döntsön maga.
A történet az ezo szemszögéből:
A történet először Lawrence Blair Rhythms of vision című könyvének előszavában bukkan fel 1975-ben, majd 1979-ben Lyall Watson írja le ismét Lifetide című könyvében. A történet Ken Keyes A századik majom című könyvének 1982-es megjelenése óta széles körben elterjedt, számos New Age-irányzatban rendkívül népszerűvé vált. Néhány tudós is hivatkozott az "elméletre", Rupert Sheldrake pl. az általa javasolt morfogenetikus mező elméletének igazolását látta benne.
Watson arról számolt be, hogy 1952-ben (meg nem nevezett) tudósok a Japánhoz tartozó Kosima szigeten végeztek megfigyeléseket egy helyi makákó populáción. A kutatók a majmokat édesburgonyával etették, és arra lettek figyelmesek, hogy az egyik majom rájött, hogy hogyan kell a burgonyát a vízben megmosni a társai pedig utánzással sorra eltanulták tőle. Amikor 1958-ban "nem pontosan meghatározott számú majom" (amelyet Watson 100-nak feltételezett) szert tett erre a képességre, hirtelen ugrásszerűen megnőtt a viselkedést mutató majmok száma, nem csak a Kosima szigeten, hanem az összes környező szigeten található populációkban is. Watson szerint "a kutatók máig nem tudják pontosan, hogy mi történhetett". A Science Digest 1981-ben már úgy számol be a jelenségről, mint egy olyan rejtély, "ami már egy negyed század óta zavarba ejti a tudósokat". Watson azt a magyarázatot adta a jelenségre, hogy a viselkedési mintázat valamiféle paranormális úton átkerült a többi makákó tudatába is.
A történet a tudomány szemszögéből:
Az eredeti kutatást végző tudósok által publikált eredmények a fenti történetet, és az abból levont következtetést semmilyen módon nem támasztják alá. A kutatásban részt vett többek között Kinji Imanishi, Masao Kawai, és Kawamura Syuzo is, akik számos cikket publikáltak a témában. Megfigyeléseiket 1952-ben kezdték, egy mindössze 20 fős makákó csoporton. A majmokat valóban édesburgonyával etették, és azt figyelték meg, hogy az Imo névre hallgató majom rájött, hogy miképpen lehet megmosni a burgonyát a vízben. Ezt követően először a csoport fiatalabb tagjai, és néhány felnőtt egyed voltak képesek utánzással eltanulni tőle a technikát, az idősebb egyedek azonban képtelenek voltak erre.
Megfigyeléseiket 10 éven keresztül, 1962-ig végezték. A megfigyelt időszakot Kawai két periódusra osztotta. Az elsőben, amely 1952-től 1958-ig tartott, a viselkedési mintázatot az 1-2,5 éves egyedek voltak leginkább képesek megtanulni, e fölött a korral csökkent a tanulásra való hajlandóság. A négyévesnél idősebb hímek nem voltak képesek elsajátítani a viselkedést, míg a nőstények közül néhány idősebb is megtanulta. Kawai a nemek közti különbséget a csoporton belüli szociális hellyel magyarázta: a négyévesnél idősebb hímek alig kerülnek kapcsolatba a fiatalokkal és nőstényekkel, így kisebb az esélyük a viselkedés eltanulására, mint az azonos korú nőstényeké. Az első periódusban tehát a viselkedési mintázat a könnyebben tanuló fiatalabb egyedek között terjedt, az idősebbek tőlük tanulták el.
A második periódus 1959-től 1962-ig tartott. Az ebben az időszakban született majmok a burgonyamosó viselkedést már kiskoruktól fogva látták szüleiktől (akik az első periódusban tanulták meg), így szinte kivétel nélkül képesek voltak elsajátítani azt. Ebben az időszakban valóban megfigyelhető egy növekedés a viselkedést mutató egyedek arányában, ennek oka azonban az, hogy az újszülöttek ekkor már fiatalon, így sokkal nagyobb arányban képesek voltak elsajátítani azt.
A tanulság:
Kawai azt is jelentette, hogy az egyik mosó majom (név szerint Jugo) 1960-ban átúszott a szomszédos szigetre, ahonnan ez után szintén jelentették a burgonyamosó viselkedést. Watson írásában (sok egyéb között) ezt is figyelmen kívül hagyta.
Mindezek ellenére az elmélet széles körben elterjedtté vált, számos New Age és ezoterikus irányzat hivatkozik rá.
Minden jót
kekplatanfa
