Üdv és Sziasztok!
Az azonosulás magasabb létformája, amikor már nem csupán a létezőkkel azonosulsz, hanem a létezéssel. Ez a hetedik csakra, a legmagasabb Földi tudatosság, ami a mindennel való azonosulás, és a korona csakra képviseli. Színe legtöbbször rózsaszín, de nem ritka a selymes fehér, az áttetsző, sőt, egyes helyeken a pink vagy a az ezüstlila sem. A Buddhisták és a dalai láma extázis meditálásai során számtalan tudatosságot elért, többek között a koronacsakra kinyílását, mely, ha a testből kilép a szellem, és kivetül a létező köré, mint élő egyetemes tudatosság, akkor lótusz alakot ölt, mely tizenkét virágsziromban bontakozik ki. Egyesek Avatar vagy Alma tudatosságnak hívják, és beavatást igényel, de annyi szent, hogy aki ki tud lépni a koronáján, az elérte a tökéletes tudatosságot, ami a Földön megvilágosodás. Rendkívül nagy szellemi kiszámíthatóságot és készülést igényel, és amikor számtalan test elhagyás (asztrális utazás) után a szellem elérte a megnyílását, akkor érintkezik a kollektív tudatossággal, és a mátrixszal, ahol már mindent azonnal elér.
De a legfontosabb szempont itt a létezés elfogadása. Ez még sok esetben nehezebb is, mint a minden élővel való azonosulás. Mint mondtam, még azoknak is tart meglepetéseket a létezés, aki már elérte a szellemi látást, és a hatodik csakrát. Ugyan ha képes is mindenkivel öszhangot és harmóniát teremtenie, amíg nem képes a létezést, mint magasabb rendű TISZTA tudatosságot elfogadni, addig nem nyílik ki a koronacsakrája. A kinyíláshoz elsősorban személyiség kell, és rendkívül nemes akarat. A személyiség pedig roppantul összetett, és heterogén, mert tele van alattas éni (lelki vándorlás által) szerzett tapasztalattal, és sérült érzelmi és szellemi lenyomatokkal, amíg mind blokkoló hatással vannak a lótusz kibontakozására.
Minden létező egy és ugyanaz az egyetemes Mátrix része, minden ugyanazzal van összhangban, és minden mindennel folyamatosan érintkezik. A kivetült tudat (már írtam a korábbi bejegyzésemben) és az érzelmi lenyomat (szintén írtam) lerakodik a környezetre, és sokáig ott hagyja a nyomát. Mikor belépsz egy pályaudvarra, vagy egy csarnokba, és szétnézel, a tudatod ott marad a falakon, és mikor máskor visszatérsz, visszavetül rád. Sőt, mások tudatlenyomata is visszavetül rád belépéskor, hogy éppen melyik lenyomatot érzékeled, az a szellemi állapotodtól függ. Fontos tudni, hogy ha egy helyre negatívan lépsz be, utána már akárhányszor térsz vissza oda pozitívan, mindig visszahat rád az első megjelenésed. Éppen ezért, ha negatív vagy, mielőtt bárhova is mész, nyugodj meg, légy pozitív. Ne hasson rád a romboló erő.
Az ötödik csakra a létezéssel való harmónia (torokcsakra) kimondja a megbékélést, és a harmóniát, éppen ezért elvileg, aki már másokkal összhangban volt, az harmónikus, és nem lép negatív lenyomatokkal kapcsolatba, sőt, egy idő után már kerüli is a romboló, lehúzó hatásokat. A létezés mindenhol ott van. Te pedig mindennel mindig érintkezel, akkor is, ha nem tudsz róla. Nem csak a pályaudvarral. Mikor otthon ingerült vagy, az ugyanúgy érintkezik a világgal. Mikor elhagyod az otthonod, és a munkahelyen, iskolában vagy, az otthonodra ugyanúgy kihatással vagy, bárhogy is viselkedsz itt-ott-amott, mindenre kihatással vagy, egyszerűen azért, mert a létezést nem lehet megjátszani.
Ha képes vagy mindenre úgy tekinteni, mint saját részedre, tulajdonképpen nem számít, hol vagy, ki vagy, és mit csinálsz, mert minden te vagy. Ha pedig minden te vagy, akkor nem számít, hogy mi történik körülötted, nem fontos, hogy központban legyél. Ha mindennel érintkezel, akkor nem célod, hogy bármi - akár a szemét, akár egy hangyja, vagy egy tárgy - negatív érintkezésben legyen veled. Aki el akarja érni a hetedik csakrát, annak meg kell tanulnia, minden létező ugyanabból az egyetemes forrásból származik, és semmivel sem szabad negatívan érintkezni, még a szeméttel sem. Mindent úgy kell magad mögött hagynod, mintha magadat hagytad volna ott, azaz tökéletesen, és fejlődve.
Amikor egy ember meditálás, relaxálás, jógázás közben harmóniába kerül önmagával, akkor megérzi, milyennek is kell lennie a létezésben ahhoz, hogy a lótusz kibontakozhasson. Ha eleget gyakorolt az ember, már megtartatott a jó állapot, ha pedig van jó állapot, akkor az a célod, hogy körülötted is jó állapot legyen. Képzeld el a világot, mondjuk a Földanyát úgy, mint egy meditáló asszonyt, aki, miközben forog a tengelye körül, és kering a nap körül, folyamatosan keresi az egyensúlyt, az összhangot, és a harmóniát. Te pedig ebben a földanyában vagy. Mi lenne, amikor meditálás során a benned cikázó atomok és részecskék negatív töltéseket vennének fel, és kirázna a hideg, elérnéd a harmóniát? Képes lennél megtalálni belső egyensúlyodat? A világ pont olyan. Aki ki akarja nyitni a lótuszát, annak a világ egyensúlyát kell megtalálnia, a világra, amiben ott van, úgy kell tekintenie, mint egy meditáló asszonyra, akit nem szabad megzavarni munkálkodása közben. Aki kellően uralja tetteit, gondolatait, érzéseit, és szándékait, az felülbírálja magát, még mielőtt megnyilvánul, és tudja, hogyan viszonyuljon a világhoz.
A lótusz kinyílásához szeretet és boldogság is kell, de a tiszta akarat és a tudatosság, ami a személyiség hordozója, elengedhetetlen. Nem könnyű elérni a hetedik csakrát, de aki ezen a szinten túl van, az megéri, a létezés egy nagy próbatétele a tökéletes boldogság megélésének.
Minden jót
kekplatanfa
