Üdv és Sziasztok!
Tudat. Az ember felfogó mechanizmusa. Ez az, amit az elme kivetít, amit az agy feldolgozz, és ami a spirituális testben, elsősorban az aurában megnyilvánul. Szokták is tudatvesztésnek, vagy eszméletvesztésnek hívni, amikor valami káros hatás miatt, vagy szellemileg, vagy lelkileg, vagy fizikailag elveszti az uralmát az ember eme kisugárzása felett, ami tulajdonképpen személyiségének megnyilvánulási helye. A tudat az, amin keresztül az ember, mint valami távcsövön, felfogja a világot, a tudat az elme része, sérülése esetén az elme is roncsolódik, ezt akár agykárosodás vagy szellemi leépülés de elmebetegség is okozhatja. A tudat a legfontosabb összetevője az embernek, mert nem csupán az elmét vetíti ki, de átjáró az anyag és a szellem között, az alattas és a felettes között, és nem utolsó sorban a lélek érzelmi és értelmi megnyilvánulási központja.
Vannak tudatállapotok. Ezt ma már mindenki tudja. Amióta Siddhartha Buddha végigjárta a 82 tudatállapotot, és megvilágosodott, azóta az emberiség is rájött, hogy a tudat sokkal összetettebb dolog annál, mint amit elsőnek gondol róla az ember. A tudat oly annyira meghatározó, hogy a személyiség minőségét, a lelki szintet, és szellem nagyságát is nagyságrendűleg meghatározza, mindenek előtt az integrálódás alatt a test végső állapotáért is felelős, tehát az az elmélet, hogy az anya-apa génjét hordozza magában az utód, nem teljesen helyes, mert a tudat állapota is befolyásolja az utód mibenlétét, amit a magzat fejlődése alatt az alvógének ráállásának együtthatása váltja ki a fizikális állapot végső megtestesülését.
Mint korábbi bejegyzéseimben említettem, hogy az idősíkok felfogásához a tudatszint is felelős. Mint említettem, az idő megélése, nem csupán a morfogenetikus mező vagy a lélekszint meghatározója, de a tudatállapot is felelős érte. Azt is mondtam, hogy az időt, mint lineáris síkot hogyan fogja fel az ember, szintén lelki szint függvénye, valakire hatással van az idő, valakire nem, mások lassúnak, valaki gyorsnak éli meg, megint mások úgy vélik, hogy az idő tulajdonképpen nem létező dolog, de van, akik szerint igenis az, csupán a tudat felfogó mechanizmusa az, hogy hogyan éli meg múlását az ember. Van, akire kétségtelenül nem hat az idő, évek, évtizedek, de akár inkarnációk alatt sem változik semmit, mások meg már minden nap mások. Alap személyisége mindenkinek van, de az, hogy erre milyen hatással van az idő múlása, az felfogó képességen múlik. Ez pedig már tudatállapot!
Több tudatállapot van. Nem csupán a sík a meghatározó, amiből táplálkozunk, de mint említettem, a személyiségnek is vannak fázisai, mikor kiteljesedettebb, frissebb, ilyenkor komoly, határozott, és erős, mások gyengébb, visszafogottabb, megfáradtabb, ilyenkor gyerekes, esetlen, és gyenge. A síkok és mezők is nagyban meghatározzák a tudat felfogó képességét, de a tudat minősége is kulcsfontosságú. Minél több negatív behatás, minél több elevenség, minél több külsődleges hatás éri a tudatot, annál inkább deformálódik, és annál inkább alacsonyabb lesz a minősége. Még ha magas síkról és mezőről is táplálkozik, akkor is sérülhet a tudatminőség, és csupán az elme állapot határozza meg, milyen síkon marad ilyenkor a tudat.
Elsősorban a minőségi tudatállapotról akartam beszélni. Ugye ez az, ami felelős a tudat kifinomultságáért, és felfogásáért. Minőségi tudatállapot az, ami nem hordozza magában a negatív lenyomatot. A felfogó képesség pedig tulajdonképpen a tudatminőség tükre. Mert, az, hogy hogyan hallunk, látunk valamit, az tulajdonképpen a tudatminőség meghatározója. A sérült tudat durvábban dolgozza fel az információt, nincs olyan kihatással környezetére, mint a minőségi tudat, és nem utolsó sorban az emlékekre is rossz, vagy semmilyen hatással nincs, ezért van az, hogy akiknek a tudatminősége roncsolódott - ennek semmi köze az elméhez!!! - az nem jegyez meg sok mindent, ösztönös szintű, és nem utolsó sorban folyamatosan rongálja a szellemet, ami ugye a személyiség hordozója.
Az idő sebessége is csupán a tudatminőségen múlik. Akinek a tudatminősége jó, annak lassúnak tűnik a világ, de gyorsnak az idő múlása, akinek roncsolódott a tudata, annak gyors a világ, és lassú az idő. És nem csupán a lineáris sík felfogása is függ ettől. Például a jó tudatminőségű embernek, akinek gyors a világ, egy zeneszám meghallgatása is sokkal rövidebbnek tűnik, mondhatni, már nincs igazi időérzéke. Mondjuk egy 6 perces szám meghallgatása 4 percnek tűnik, és nincs hatással a személyiségére. Míg egy sérült tudatos embernek egy hat perces szám 8-10 percnek tűnik, ráadásul rongálja a tudatát, és még a személyiségére is hatással van. Ugyanez mondjuk egy mozifilm esetén. Két ember beül egy akciós jelenetű mozi vetítésre, az egyiknek jó a tudatminősége, a másiknak rossz a tudatminősége. A jó tudatminőségben tartózkodó ember számára a film csupán egy apró élvezet lesz, egy pillanat, és semmilyen hatással nem lesz a személyiségére, sok esetben a film végével el is felejti az egészet, ha nem volt számottevő jelentősége a fejlődésére. Nem csak hogy rövid lesz számára a film, és hogy jól tudja követni, de még unalmas is, mert úgy tűnik, mintha nehézkes volna az egész anyagban lejátszódó eset megnyilvánulása. A rossz tudatminőségben tartózkodó ember számára a film hosszú lesz, bealudhat, elálmosodhat, elveszti a fonalat, vagy egyszerűen az egészből egy villámló kavalkádra fog emlékezni, számára nagyon megterhelő lesz a film megnézése, és hatással is lehet a személyiségére, nem utolsó sorban sokáig visszaemlékszik rá, az is lehet, hogy még álmodik is róla, hogy fel tudja dolgozni. Nem csak hogy követhetetlen lesz az akciójelenet számára, de annyira bepörög rá, hogy tudata eltompul, olyan érzése lesz, mintha átmosták volna a fejét, és bár izgalmasnak tartja, de úgy érzi, túl eleven, túl aktív lesz a jelenet, és ő nem képes ilyen hiperatívitásra, ezért életképtelennek fogja tartani magát, vagy egyszerűen alkalmatlannak.
Más a tudatállapot, ami a síkok és mezők táplálkozásából ered, és más a tudatminőség. Egy magasabb tudatállapotban tartózkodó embernek is lehet alacsony a tudatminősége, ha sérül a tudata, és fordítva, egy alacsonyabb tudatállapotban tartózkodó embernek is lehet magas a tudatminősége. A testbe integrálódás (inkarnáció megkezdése) nagyon megterhelő a tudatnak, és tényleg magas síkon kell lennie a tudatnak ahhoz, hogy gyorsan helyreálljon az integrálódás után. Nyilván egy alacsonyabb síkról táplálkozó ember számára kimerítő, és évek kellenek számára - többnyire az egész kisgyerekkor - hogy tudata helyreálljon, és elkezdjen javulni. Ezért is van az, hogy a gyerekek tudata sebezhetőbb, sérülékenyebb, és nincs jó minőségben, durván nyilvánulnak meg az anyagban, nem jó a felfogó képességük, és gyorsan elfáradnak. A spiritualizmushoz jó tudatminőség kell, de a tudatminőség fő meghatározója, hogy miből is táplálkozik az ember. Ha az anyag az, ami táplálja, akkor nyilván a tudata is durva lesz, lélekként már könnyű, és szellemként lesz az igazi, ilyenkor már a tudat is erős tartású.
De amit még el akartam mondani, hogy mi történik, ha egy alacsony tudatminőségű találkozik a magasabbal? Egyszerű, a magasabbra automatikusan rááll az alacsonyabb, így az alacsonyabbnak el kezd kifinomulni a tudatminősége, bár ez sok esetben a jó tudatminőségűre lehúzó hatással van, de az egyenértékűség elve alapján mindennek megvan a hátulütője.
Minden jót
kekplatanfa
