Üdv és Sziasztok!
Gondolat! Valami érzés? Vagy tudatállapot? Mi a gondolat? Mi az, ami megfogalmazódik bennünk, és aztán megnyilvánul? A megnyilvánulásunk tényleg a gondolat szüleménye, vagy csak ösztönből cselekszünk? És ha igen, mi szükségünk gondolatra?
Saját erőmből próbálok válaszolni a kérdésekre. A gondolat nem más, mint egy tudatfrekvencia. Igen, az elme hozza létre, de nem feltétlenül korlátozódik mentális területre, gondolat érzelemben, sőt, maga a lélekben is létrejöhet. Gondolat lehet bármi, ami bennünk felmerül, de a fizikai síkon még nem bontakozik ki. Valójából tényleg önön akaratból cselekszünk, és megnyilvánulásunk már előre leírva van a Mátrixban? És ha igen, tényleg rendelkezünk szabad akarattal? És miért van az, hogy ha eltérünk a sorsról, torzul a szegmensünk, és balszerencsések, kitaszítottak leszünk? Tényleg minden le van írva előre, elrendeltetve, megírva, és semmi sem változtathatja a világ sorsát?
Szabad akarattal rendelkezik minden létező, aki nem egy szellemi irányítás alatt áll. Viszont ez elég elvont dolog, mert gyakran hajlamosak vagyunk önön ösztönünket akaratnak minősíteni, és arra korlátozódnak gondolataink, elménk, amivel érintkezünk. Például az anyaggal, de a lelki síkon a lélekkel, ezért igazából saját teljes akaratunkkal sosem lehetünk kapcsolatban. Azaz, amit akarunk, nem feltétlenül az akaratunké, hanem ösztönös vágyaink szükséglete. Aki birtokolni akarja a szabad akaratát, annak fel kell józanodnia az ösztön lényéből, azaz Buddhai megvilágosodáson kell keresztül mennie, hogy elérje felettes énének akaratát.
De nem erről akartam beszélni. Azzal most már bizonyára mindenki tisztában van, hogy kevesen akarják teljes lényükből azt, amit akarnak, sokan csak ösztöneikre hallgatnak, és nem belső szellemükre. Így a gondolataink is pillanatnyi vágyaink, szükségleteink kelléke. De mi is az a gondolat? Egy teremtés. Igen, egy teremtés. És mi magunk vagyunk a teremtők. Minden, amit létrehozunk a világban, már előre kigondolt tervünk, sőt, szándékainkat már gyakran évekkel, évtizedekkel előbb megfogalmazzuk magunkban. Például gyerekkorodban felnézel az asztalról leckeírás közben, és nézed a madarak vándorlását. Csak ránézel, és azt mondod magadban: Tetszik. Majd folytatod a leckeírást. De már mást. Mert te magad sem gondolnád, hogy amikor a vándorló madarakra pillantasz, megteremted a jövőd, azaz madarász leszel felnőtt korodban. Bár ezt csak tinédzserként határozod majd el, mégis, kisgyermeki akaratodban gyökerezik eme vágy, tehát az ember tudtán, vagy tudta nélkül maga teremti a jövőjét. Sokan ezt ki is használják, és irányításuk alá vonják a sorsot, mások inkább sodrodnak az árral. Abban azonban egyet kell értenünk, minden egyes rezzenésünk, megmozdulásunk, szándékunk azonnal kivetül, és később visszatér hozzánk. Lehet, hogy csak sokára. Lehet, hogy hamar. Például mikor megöregszel, és megbotlasz a mankódon, majd kezedet töröd, nem gondoltad volna, hogy ez amiatt történt, mert gyerekkorodban tördelted a bokrok ágait. Fel sem merült volna benned, hogy csak majd jóval később, 50 évvel az eset után tér vissza hozzád ez a gondolat. De minden visszatér, amit kivetítesz a tudatoddal. És mindent kivetítesz.
Nem tudom, ki látta a Titok című filmet, illetve a Kulcs című filmet, ezek amerikai filmek voltak, és az volt a filmnek a célja, hogy vedd kezedbe a sorsod irányítását. De volt egy másik üzenete is a filmnek, amit ugyan kevesen értelmeztek, de takarta: Minden pillanatban teremted magad!!! És mást is! Abban az esetben, ha olyan gondolatot hozol létre, ami nem tud rezonálni valamivel, visszatér hozzád. Például ha egy rablót löksz arrébb, hogy elfuss, az nem tér vissza hozzád, mert volt azonosulási célja a gondolatnak. Volt egy személy, aki kiváltotta a gondolatot, így az őrá csapódik. Viszont a gondolatid, ha oktalanul jönnek létre, mindegy, milyen távolra vetül ki, előbb utóbb visszatér hozzád. A világűrben sokszorosa a visszavetülés mint a földön!
A gondolat tulajdonképpen a teremtővel való azonosulás. Mert mi benne vagyunk a Teremtőben, ha hisszük, ha nem. És amikor gondolkodunk, akkor az ő akaratát kérjük le. Amikor valaki sokáig helytelenül gondolkodik, az azt jelenti, hogy a Teremtő akaratát nem tudja helyesen használni, és sokszorosan csapódik vissza rá a negatív hatás oly szinten, hogy öreg korába egy bénult, semmire sem képes emberré válik, és majd haragosan nézi a tolószékéből a világot, amely nem szereti őt. De vannak gondolatok, melyek egész magas szintre is felvetülnek, például a Teremtés szintjére, így ha azok negatívok, akkor azt már karmának hívjuk, ami következő reinkarnációkban csapódik vissza rád, további karmikus köteléket eredményezve.
Ha a Teremtéssel összhangban vagyunk, és pozitív tudatosság árad belőlünk - értsd a helyes gondolkodást - akkor egész apró gondolatok is teljesülnek. Például szeptemberben a munkahelyeden ülve nézed az ablakot, és azt mondja a főnököd, hogy sose láttál még nagy hót. Mire te azt vágod vissza, a 90-es években derékig érő hóban jártál. A főnök pedig elneveti magát, és mondja, csak azért, mert még gyerek voltál, de az csak térdig érő hó volt. Utolsó nagy hó még a 80-as évek elején esett. És ekkor te haraggal nézel a főnökre. És ez a harag kivetül a magasabb Teremtésekre. Majd megfeledkezel róla. És azon a karácsonyon ismét nagy hó fog esni. Lehet, hogy te megfeledkezel róla, de a Teremtő nem! És ezzel mind két léleknek igazat adott. A főnöködnek is, hogy végre látsz egy extrém méretű havazást, és neked is, aki bebizonyította, hogy volt részed nagy havazásban.
Nem mellesleg ez megtörtént velem, 2009-2010-es karácsonyi havazás az én kívánságom volt :-P Aki pórul járt, ez van, el kellett volna hinni, hogy a 90-es években volt nagy havazás :-)
Hogy minden kérdést kielégítsek, még egyszer végigfutok rajta. A gondolat egyfajta teremtőtudatosság. Egy olyan elemi fény, ami összhangban van a Teremtővel. Minden gondolat összhangban van vele. A gondolat frekvenciát hozz létre egy tudatsíkon, ami kivetül az anyagra, az energiára, és a mezőkre. Valami előbb utóbb visszatükrözi feléd. Hogy más akarata, vagy éppen a Mátrix, az nem jelentős. Az, hogy hogyan éled meg a visszatükröződést, rajtad múlik. Nyilván, aki csak pozitívan gondolkodik, annak minden fényes, más inkább hanyatlásnak, tönkretételnek, ellehetetlenítésnek éli meg a visszatükröződést. Persze vannak egyéni esetek, amikor az illetőnek akkora szeretete van, hogy elbírja a rá visszatükröződő negatív gondolatokat. Ilyenkor az illető negatívvá kelljen hogy váljon, akkor is, ha szeret. Mert a gondolat mindig visszatér oda, ahonnan kiindul, így szeretettel nem lehet védekezni a negatív visszatükröződés ellen.
Meglepő, amikor azt mondom, hogy megnyilvánulásunk több század másodperccel korábban már kivetül a fizikai síkra elménken keresztül? Így mozdulatunkról már azelőtt tud a Teremtés, hogy mi végrehajtanánk. Így nincs semmi, amivel meglephetnénk a sorsunkat. Ha mégis, akkor bizony kellemetlen negatív hatásoknak leszünk kitéve. A Teremtés mindig magasabb szinten folyik, mint a létezés, ezért minden előbb kivetül, mint hogy létrejön. Éppen ezért tulajdonképpen a gondolatok végtelen halmaza cikázik világunkban, és minden mindenre kihatással van. A gondolatok találkoznak, és visszatükröződnek. A gondolatok, melyek olyan gyorsan cikáznak a bolygó körül, mint a hadronütköztetőben a fényrészecske. Ezt a végtelen tudatossági rezgést hívjuk kollektív tudatosságnak. Ezen a szinten már minden mindennel kapcsolatban van, és aki uralja a gondolatát, az uralja a Teremtést.
Minden jót
kekplatanfa
