Üdv és Sziasztok!

Szokták mondani, hogy az emberek különböző szinteken vannak. Nem csak érzelmileg, de értelmileg, tudatilag, sőt, még személyiségileg is. Ami az egyiknek természetes, az a másiknak meglepő, sőt, lehetetlen. Az érzelmek különböző szinteken nyilvánulnak meg, mint a szeretet, a megértés, az majd az együttérzés, úgy a gyűlölet, harag, majd a bánat is különböző szintjei a szívnek. Ugyanígy a tudatnak, mint felfogómechanizmusnak is több szintjei vannak, ami kihatással van az értelemre, és a személyiségre. A szint érdekes dolog, mert pusztán megnyilvánulásunk elárulja, hol tartunk a fejlődésben. A különböző szinteken különböző tapasztalatokat kell elsajátítani, az utolsó szintnél elvileg már minden tapasztalat a birtokunkban van. Persze vannak visszaesések, éppen ezért elég rögös az út. Előfordul, hogy magasabb szintről kell ismét visszaléptünk egy alacsonyra, de az is megtörténhet, hogy hirtelen rájövünk, milyen egyszerű törvényeken is alapul a világ, s rögtön egy magasabb szintre lépünk. Ez általában érzelmileg lassabban történik, mint tudatilag, talán ezért is van az, hogy az ember csak a látványos változásra figyel fel, a csodára, mert nehezen azonosul már az egészen apró változással, sőt, sok esetben észre sem veszi. Éppen ezért minél alacsonyabb mezőből táplálkozik egy készség, annál nehezebben változik meg.
Mondhatnánk azt is, alsó csakráink (erről majd a következő bejegyzésemben, hogy mi is az a csakra) az építőkövek, amelyek a mély hatásokért felelősek, és ezek lassan változnak meg, de az egész lényünkre hatással vannak, mert erre támaszkodik az egész személyiségünk, és lényegi mivoltunk. A felsőcsakrák a gyorsan változó szintek, ezért mentálisan alkalmazkodóbbak vagyunk, mint érzelmileg, vagy anyagilag. Az anyag lassú, és szilárd, ezért nehezen mozdul ki a holtpontból (mint a Neptunusz) míg a szellem gyorsan változik, ezért gyorsan kimozdul a holtpontból megfelelő hatás ellenében (Merkúr).
A szint, amiből táplálkozik a lényegünk, meghatározza érzelmi készségünket, értelmi készségünket, személyiségünket, sőt, még a megnyilvánulásunkat is. Ezért is mondom, ami az egyiknek lehetséges (24 óráig egy helyben ülés, lefutni a Maratont, tartósan egy pozícióban maradni, vagy menedzser lenni) az a másiknak lehetetlen.
A mező! Mi is az a mező? Itt most nem az alföld rónaságát kell érteni alatta! A mező az a szint, amiből táplálkozik a lényegünk. Különböző mezők különböző állapotokat aktiválnak bennünk. Mivel a magasabb szintek nagyobb hatással vannak ránk, mégis sebezhetőbbek, ezért a mezőnk állandóan változik. Auránkban megtalálható, milyen mezőből táplálkozunk. Vannak lelki mezők, szellemi mezők, és tudati mezők. Az emberek döntő többsége csak tudati mezőből táplálkozik. Például egy városi életvitel megtartása, materializált gondolkodásmód, vallásosság, ezek mind tudatunk mezői. Ezért van az, hogy amikor két ellentétes mezőből táplálkozó ember találkozik, nem érti meg egymást. Sajnos bármennyire is fejlett lélek valaki, a környezet mezője hatással van rá, ha tartósan benne tartózkodik. Ezért érezzük úgy, hogy világunk hanyatlik, mert olyan környezetben tartózkodunk, ami ezt a tudatmezőt aktiválja bennünk. Mikor találkozunk egy negatív emberrel, automatikusan negatívok leszünk, ha van elég szeretetünk, akkor legfeljebb depressziósak. Mert mindenki mindenkire hatással van, épp ezért elkerülhetetlen mezőnk megváltozása, ha találkozunk valakivel.
A lelki mezők már mélyebb nyomot hagynak bennünk, ezek azok a mezők, amelyek érzéseinket, közérzetünket, hangulatunkat befolyásolják. Már néhány lelki atrocitás, terror is elég ahhoz, hogy a lélek kimozduljon a finom állapotából, és alacsonyabb mezőkből kezdjen el táplálkozni. A lelki mező tulajdonképpen állapotunk tükörképe. A szellemi mező már értelmünkre és személyiségünkre épül. Ez változik meg a legnehezebben, mert ezek már csillagállásokhoz, személyiségjegyekhez, alkatokhoz, vagy embertípusokhoz tartozik. Mégis, mivel mondtam, hogy a felső csakrák változóbbak, mint az alsók, ezért szellemi auránk (erről majd szintén a következő bejegyzéseimben, hogy mi is az az aura) is állandó változásban van. Minden azon múlik, hogy a külső mezőink mennyire állóképesek. Mert ha a tudatmezőnk megváltozik, akkor az érzelmi mezőnk is, s végezetül a szellemi mezőnk. Ellenben ha nem engedjük, hogy a tudatunkba káros információk, hatások, énképek kerüljenek be, akkor nagyobb esélyünk van egy életen át megtartani lelki és szellemi fittségünket, kiegyensúlyozott személyiségünket, és jó értelmi képességeinket.
Sík! Nos, itt nem a matematikai síkra kell gondolni, bár arra is gondolhattam volna. Tudni kell, hogy a létezés síkokra van felosztva. Különböző síkokon tartózkodik az ember, az állat, a növény, de még a tárgyak is. Az égitestek más-más szinten keringnek a nap körül, - ahova rendeltetve van egy inkarnáció (Lásd: 1980.08.08 = 6, azaz Vénusz égitest) - éppen így az emberek is más szinteken érintkeznek a Teremtéssel. Képzeljük el a teremtést olyannak, ahol több száz sík van egymáson. És ezek nem fizikálisan vannak jelen, hanem polárisan. Képzeljük el, hogy ahol tartózkodunk most, ott jelen van több száz sík. A szobában, a munkahelyen, az utcán, mindenhol. Hogy éppen melyik síkon tartózkodunk, az attól is függ, milyen állapotban vagyunk, vagy hogy melyik síkkal tudunk összhangot tartani. Ha ügyelünk arra, hogy milyen mezőből táplálkozunk, és melyik szinten vagyunk, akkor könnyűszerrel képesek vagyunk egy magasabb síkra is felhangolódni. Például ma már nem titok, hogy a természet magasabb síkon van, mint az emberiség, és az állatok- növények magasabb síkon vannak jelen. Jelenlétünkben való tartózkodásunk - ha jó mezőből táplálkozunk, és megfelelő lelki szinten vagyunk - pozitív hatással van lényünkre. Ugyanígy az organizmus, egy jó étel elfogyasztása, egy barátságos beszélgetés, egy séta a természetben, egy pozitív tett, egy kellemes élmény, építő információ, vagy egy jó zene is képes magasabb síkra emelni minket, sokszor úgy, hogy észre sem vesszük.
Mivel minden tudatállapot - még a mező is, ahonnan táplálkozunk, a sík is, ahol tartózkodunk, és a szint is, amilyen fejlettségi szinten vagyunk - úgy minden attól függ, mennyire tudjuk megtartani életünk alatt, akár a negatív hatások elszenvedése után is állapotunkat. A sík, ami nem más, mint a létezés lépcsőfokai, út a teljes tudatosság felé.

Minden jót

kekplatanfa