Pe...nek hívnak. Huszonnyolc éves vagyok. Szakmám egyebek iránt a kereskedelmi útvonaltervezés, valamint a hivatali dokumentációk elkészítése. Szoktam tervezni a kereskedőváros tanácsházán a tartomány fő állomásaink kiépítését is, de eddig nem volt lehetőségem nagyon beleszólni. Mindig kék nadrág, és kék mellény volt rajtam, barna szövetcsizmával. Ez általában egy fiúnál meglepő, de én eléggé lányos fiú vagyok. Hajam színe világosbarna, szemszínem pedig smaragdzöld.
Tudom, nagy beképzeltség egy történetet bemutatkozással kezdeni, de én már csak ilyen vagyok. Szeretem mindenkire ráerőszakolni magam, még az olvasóra is!
Éjszaka volt. Állandóan! Már öt éve! Most itt állok éppen egy kivilágított főtéren. Ez Q... város főtere. Itt van velem együtt további 3000 ember. Mivel a tér nagy volt, még városátlagban is, így a város lakosságának 8%-a elfért, a többi sajnos odaveszett. Igen, odaveszett!
Úgyanis kihúzták a Földből azt a pálcát, ami az anyabolygó magházának ragyogását fenntartotta. Hosszú történet, de elmondom...
Élt valamikor egy nagy hatalmú mágus, még a mágusháborúk idején, aki rettentően csak sötét mágia birtokában állt. Súlyos sebesülést kapott, ezért elhatározta, hogy elpusztítja a bolygót. Átkot mormolt rá, s saját testét égette el pecsét gyanánt. Azóta a bolygó pusztult, repedezett, és omladozott. Magmájának ragyogása eltűnt... így ment ez hosszú ideig, még egy másik bolygóról nem érkezett egy fénymágus, aki a mágiát megpróbálta feloldani. Ez nem sikerült, de egy fénypálcát beleszúrt a magmába, ami megváltoztatta annak szellemi szerkezetét. Ily módon a bolygó mátrixa megváltozott, és az átok nem hatott többé.
Idáig rendben is volt, de alig 5 éve kalandorok mentek a belső bolygótérbe, hogy megtalálják a fénypálcát, ami állítólag nagy fénymágiát ad használója birtokába. Nem tudták megállítani őket! És kihúzták. A bolygó mátrixa visszaesett eredeti állapotába, és az átokról lekerült a pecsét. A bolygó tovább pusztult. Elnyelt mindent a fekete lyukként funkcionáló talaj. Elnyelt réteket, völgyeket, hegyeket, óceánokat, és tengereket. Az emberek a városokba menekültek, végül pedig azokat is elnyelte. De csak biológiailag, és szerves kémiailag. Mindent elnyelt, kivéve a főtereket, amelyek valamilyen oknál fogva nem rezonáltak az átokkal.
Mikor rájöttek az emberek, hogy a főterek biztonságosak, mindenki oda menekült az összes városban, a külső bolygón is, és a belső bolygón is. Ekkor megjelent maga a Gonosz megtestesítője, és megfenyegette a főtéren álló embereket, hogy ha 4 óránként nem lép ki valaki a főtérről, akkor elpusztítja a főteret. Minden városban ki kellett lépnie egy valakinek a főtérről 4 óránként. És indult a játék. Az emberek kaptak egy homlokpántot, ami kivilágítja, hogy mennyi pontjuk van pillanatnyilag. Aki a váltás előtt 5 perccel a legkevesebb pontot birtokolja, annak ki kell lépnie. A pontot játékokkal lehet növelni, a lehető legkülönfélébb játékokkal, amelyeket maga a Gonosz megtestesítője felügyel. Aki szabálytalanul játszik, és rajta kapják, az lesz a következő, aki kilép a kivilágított főtérről a sötét város utcájába, ahol elnyeli a föld.
Az ígéret így szól: Amelyik város eléri a 4 billió pontot bárhol a bolygón, az elhagyhatja a városának főterét úgy, hogy nem nyeli el a fekete lyukként funkcionáló talaj. És feloldhatja az átkot a magmafényben, ami visszaállítja a bolygót az öt évvel ezelőtti állapotba. Kivéve... a holtakat nem hozza vissza!
Az idő rohant, az emberek pedig fogytak a főterekről. A kisebb városok főtereiről már elfogytak az emberek, a maradék vagy berezelt, vagy feláldozta megát. A lényeg az volt, hogy egyre kevesebb főtér "élt". Minden főtéren megjelent egy hatalmas fényképernyő, ami mutatta, hogy a külső bolygón és a belső bolygón mennyi város rendelkezik még "élő" főtérrel, és hogy ezek összesen mennyi pontot gyűjtöttek össze ezidáig.
Én, Pe... a Qv... Nyugati kereskedővárosban tartózkodtam, már 1 éve vagyok a főtéren, ezalatt az itt ragadt 20 ezer emberből már csak 3000 élt. Pontjaim száma 28 millió volt. Azaz, középmezőnyben voltam, nem kellett tartanom attól, hogy kidobnak a főtérről!
A történetet most már ismerjük. A helyzetet is! És velem is tisztában van az olvasó! Akkor most egy kis környezeti ismertető is jöhet!
Qv... egy klasszicista város volt. Időszámításunk szerint a 4. évezredben épült, Alig 700 éves. A királyi birodalom terjeszkedésével egyre több területet foglalt magába. Így volt ezzel a nyugati tartomány is, amelynek még korábban a T... királyság adott otthont. De ezt a birodalmunk leverte, és a kővárost elfoglalva felemelt egy virágzó várost. A városnak igazából két tere volt. A főtér, ahol a városháza volt, a tanácsháza, a kereskedőházak, éttermek, márkás üzletek, és még néhány fontos követségi épület, na meg az őrs. A másik tér negyed ekkora volt, de ott volt a város egyetlen temploma, melyet még Mi... Istennőnek emeltek, alig 400 éve. A város, kereskedői város lévén nem siette el a kiépítést. Eléggé elaprózta a dolgot. Mindenhol macskaköves utak, gázlámpák álltak, utak mentén idős fák álltak, hogy tisztítsák a levegőt. Még a főtér közepén is állt néhány nagyobb és kisebb fa, valami esztétikus park látványt nyújtva. A házak pedig kivétel nélkül festett téglaépületek voltak, cseréptetővel fedve.
A kereskedő város javarészt élelmiszerrel üzletelt, de rengeteg műhelye volt, ajándékboltja, mechanikus boltja, ahol a királyság legkiválóbb óragyártó üzletei nyíltak, és természetesen cipő- csizma- és ruhaboltok is bővelkedtek, még itt, a főtéren is. A főtér azonban csak egyetlen étteremmel rendelkezett, és ez a túlélést nagyon megnehezítette. Az elmúlt egy-két évben a főtéren élők minden raktárát felhasználták az étteremnek, és az étel is egyre több pontba került. Már egy friss, kristály tiszta pohárvíz is 1000 pontba került, akkor kérdezhetik, hogy mennyibe kerül egy tál meleg étel. Így még én is csak minden harmadik napon mertem megengedni magamnak, hogy szilárd ételt vegyek magamhoz, éppen ezért is volt ennyi pontom. Más telhetetlenül használta pontját az étkezésre, és már sokuknak ki is kellett lépniük a térről.
Így végül elrugaszkodtam az idős, több száz éves platán fától, s nyújtózkodtam egyet. Azt is figyelte a Gonosz megtestesítője, hogy ne pihenjen valaki sokáig. Egyhuzamban maximum 2 órát enged pihenni, utána percenként 1000 pontot von le. Jól hallották, percenként. Azaz minden megkezdett óra 60 ezer pontba kerül, az pedig több napi meleg étel, vagy ruha, vagy fürdés, mert talán elfelejtettem mondani, hogy a térre nyílt egy fogadó is, és annak saját belső udvarja volt, ahol meg lehetett mártózni egy forrásvízben, ami valamikor, még a kőváros idején kút gyanánt szolgált. A főtérről nyíló épületek még a főtérhez tartoznak, azokba belépve még nem hagyja el valaki a főteret. Kivéve, ha falat mászik! Próbálkozott is már nem egy ember ezzel, és ugyanúgy elnyelte őket a föld.
A főtér egyébiránt négyzet alapú volt, és oldalanként 750 méter hosszú, azaz kerülete több, mint 3 kilométer volt. Ez nem kis távolság! Így akinek nagyon mozgás igénye volt, még futhatott. Volt futóverseny minden 4. órában, ekkor nem lehetett a járdára fellépni. A járda széles volt, elfért egymás mellett kényelmesen három ember is. Az első három pontot kap, a többitől levonják a pontot. És igen! Elfelejtettem mondani, hogy nem csak pontot lehet nyerni, de pontot is lehet veszíteni.
Végül elindultam az apró, mindössze néhány fából, és padokból álló kis parkba, aminek kavicsos-homokos talaja volt. Sokan ott beszélgettek. Voltak, akik beletörődtek, hogy úgyis meghalnak, mert semmiben sem profik, ezért inkább az udvarlásra, szerelemre szánták utolsó pillanataikat. Sokan megvetették őket, mert csak lehúzták a tér morálját.
Ezzel odaértem a parkhoz, és megfordultam a kavicsos ösvényre, s haladtam végig, körülöttem minden padon párok, és beszélgetők sokasága volt.
Persze nem csak a szerelmeskedőket vetették meg! Megvetették a zabálókat, az önimádókat, a trükkösöket, és természetesen a szerencsejátékosokat, akik ez alatt az 1- 2 év alatt, amit a főtéren töltöttek, kitanulták a kockaforgatás minden mesterségét. Na persze minden játéknak megvoltak a maguk mesterei, akik folyamatosan megverték a pontgyűjtőket, hogy el ne veszítsék pontjaikat. Például nekem a sakk terén esélytelen lett volna pályáznom, akárcsak a futásban, a kártyázásban, a szópárbajban, vagy az ügyességi játékokban, legyen az a sport ügyesség, vagy egyéb más játék.
Jól tudtam, hogy alapvetően én az értelemre és logikára épülő játékokban voltam jó, nem egy rejtélyes és bonyolult mutatványt megfejtettem, vagy történetet lelepleztem már, többek előtt is, és itt millió pontot kaszáltam.
Ekkor megláttam egy lányt, aki egymagában ücsörgött a főtér közepén álló kis parknak a közepén. Végül eldöntöttem, hogy leülök mellé, hátha szóra biztatom.
Leültem, és kényelembe helyeztem magamat.
A fekete hajú, és szürke szemű lány felém fordult, nézett egy pillanatra, majd lesütötte szemeit.
- Mi a probléma? - kérdeztem végül.
- Nem sokára meghalok! - felelte a lány törött hangon.
- Ó! - sóhajtottam fel. - De itt a főtér közepén álló parknak a közepén, távol a sötét városrészektől nem érzed biztonságban magad?
A lány megmozgatta a lábát. - De! - felelte végül. - De ettől még kiesek!
- Hát az nem jó! - sóhajtottam fel. - Mennyi pontod van? - kérdeztem.
- 6 millió! És ha jól tudom, az utolsó kieső valami 5 milliós volt. - fejtegette a lány. Nagyon gyenge volt. Látszott, hogy nem éppen a pontgyűjtés mestere volt! Ugyan engedélyezett volt a pontátadás, de naponta csak kétszer lehetett átadni, és nem lehetett visszakérni. Ezért megfontolandó volt ez a lehetőség. Ráadásul, aki túl sokszor ad pontot, attól elveszik a pontjait! Fontos volt, hogy összetartsunk, már nem voltunk messze az egy billió ponttól, habár voltak városok, amelyek előttünk jártak a pontgyűjtésben.
- És... nagyon bent akarsz maradni a biztonságos főtéren? - kérdeztem tovább.
- Igen! - szipogott egyet a fekete hajú lány, majd megigazította a nyakába boruló finom fekete haját. - Mert félek a sötétségtől!
- És ezért vagy a kivilágított park közepén! - bólintottam. - Az éjszaka közepén!
- Igen! - bólintott a lány. - Itt elfelejtem, hogy hol is vagyok már 1 éve!
- Egy helytelen, mi több, egy gonosz játék közepén! - válaszoltam.
- Hogy húzhatták ki a magmából a fénypálcát? - kérdezte meghatódottan a lány. - Hogy tehettek ilyen igazságtalanságot az emberiséggel?
- Az emberi mohóság, és telhetetlenség juttatta idáig bolygónkat! - feleltem.
- Ha az ember mindenből mérsékletet lenne... akkor ez nem lenne! - rázta meg a fejét a lány.
- Hogy hívnak? - kérdeztem máris.
- Jo...! - felelte a lány.
- Engem Pe...nek! Kereskedő vagyok! - jelentettem ki máris.
- Én meg egy kereskedő lánya. Matematika tanár! - jelentette ki a lány.
- Az nem semmi! - bólintottam összeszorított szájjal. - Akkor miért nem játszol a matekjátékokkal?
- Mert lassú vagyok! - jelentette ki Jo.... - Még a legbonyolultabb műveleteket is percek alatt megfejtik a profik!
- Hát igen! - tártam szét karjaimat. - Az életben mindig azt kell végeznünk, amiből kiválóak vagyunk!
- Nem tudtam, hogy elpusztul a bolygónk! - felelte a lány. - Sem azt, hogy a főtéren kell élnem évekig! - folytatta. - Amikor még minden rendben volt, akkor sok tanítványom volt. Az Akadémia egyik vezető magántanára voltam! Mára ez már mit sem ér! - jelentette ki a lány.
- Én azért egy kicsit szerencsésebb vagyok! - feleltem.
- Miért, miben vagy jó? - fordult felém csillogó szemekkel Jo....
- Logika. És statisztika! - feleltem. - Ez sosem hagyott cserben. Sem a kereskedelmi útvonalak megtervezésében, sem most, a pontgyűjtésben!
- Jó neked! - nézett maga alá a lány.
- Szeretnéd, ha adnák pontot? - kérdeztem mosolyogva.
- Tényleg megtennéd? - ragyogott fel Jo... arca.
- Persze! - bólintottam. - De csak akkor, ha mindenhova elkísérsz, és megtanulsz mindent, amit én!
- Rendben! - bólintott a lány. - Úgy lesz, ahogy kéred. Mennyit adsz?
- Középmezőnybe nem hozhatlak fel, de... - tettem ajkamra mutatóujjam. - Talán egy 8 milla pontot adhatok!
- Köszönöm! - és egy nagy öleléssel átkarolt Jo.... - Te vagy a világ legkedvesebb embere, akivel találkoztam a főtér óta!
- Ugyan már, ez a legkevesebb! - jegyeztem meg.
- Adtál már másnak is pontot? - kérdezte a lány, s felegyenesedett.
- Hát, néhány embernek már igen... talán ezért sem vagyok vezetőmezőnyben! -tettem hozzá. És volt benne némi igazság. Olyan sok pontot szétosztottam az elmúlt egy évben, hogy már rég 100 milla felett lennék, ha takarékoskodtam volna. Túl nagylelkű voltam!
- Azért vigyázz magadra te is, Pe...! - szólalt fel a lány. - Egyre jobbak a túlélők. És egyre nehezebb pontot szerezni!
- Igen, ezt én is tudom! De félek, hogy te lassan jössz bele, ezért kell a 8 milla neked! - válaszoltam.
- Ümm! - bólintott mosolyogva a lány.
Ezzel kezet fogtam jobb kézzel Jo... jobb kezével, majd megráztuk, és leírtuk a szimbólumot. Ekkor kimondtam, hogy 8 millió! És megjelent mindkettőnk homloka előtt jelenlegi pontunk száma, majd elkezdett átszámolni a rendszer. Mikor átszámolta a 8 milliót, felvillant kékre Jo... 14 millió pontja, míg vörösre az én 20 millióm. Ezzel eltűnt a homlokpánt kivetítése.

További jókat

kekplatanfa