1. Fejezet: Kalandos kalandozások a múltban, és jelenben
Faág recsegés törte meg a sűrű erdő egyik ösvényét, ahol két, számunka ismeretlen alak haladt előre, át, a sűrű erdőn, a túloldali hegységbe. Az erdő hangja is is telis tele volt veszéllyel, és zajjal, madárcsicsergéstől kezdve a varjú károgásán át a galamb huhogásáig, de voltak vaddisznó röfögések, és természetesen farkasugatások is, valahonnan az erdő mélyéből kiszűrődve, ahonnan szinte biztos, hogy a napfény ideje alatt nem törnek elő a ragadozó vadállatok. Majd éjjel!
És aki nem keli át az ösvényt a nappal alatt... jaj annak éjnek évadján! Ezért célszerű volt mindig kora reggel indulni a legközelebbi település felé, ahonnan nem éri meg alkonyat közelgésekor újabb útnak nekivágni, inkább maradjunk a biztonságos, ember lakta területen, mint a vadon könyörtelen markolatában.
Ahogy haladt a két idegen, néha-néha társalgásba kezdett, de egyre gyakrabban tartottak szünetet, ahogy az erdő mélye felé tartottak, s szemlélték környezetüket, nem ront e rájuk valami vadorzó, vagy nem esnek e bele egy ember készítette csapdába. Éppen ezért nem csak szemmel, és füllel figyeltek, de a lábukkal is. Hogy ezt hogy csinálták? Az maradjon titok!
Az egyik alak sötét, kissé szakadt szövetruhában volt, fekete színű köpeny borította a hátát, nadrágja szintén fekete színű kenderből készített szövetből volt. Csizmája vaskos, fekete, térdig érő darab volt. Rövid barna szakálla, és nyakába boruló őszes haja elárulta, hogy már nem volt fiatal. Tekintete kékesen csillogott. Nyakában egy nyakék villogott, türkizkék gyémántból készülve, amiben egy fordított csillag ékeskedett. Övéhez egy tőr volt szorítva, de egyéb dolog nem volt nála.
Mellette haladó fiatalembernek hosszú sötétbarna haja volt, világosbarna szemekkel, zöld pulcsiban volt, és hasonló színű szövetnadrágban. Hátitáskát cipelt, abban minden benne volt, amire neki, vagy társának szüksége lehetett. Csizmája bőrből készült, bokájáig ért. Ékszer gyanánt a jobbkeze gyűrűsujján egy ritka obszidián kővel rakott gyűrű ékeskedett.
Ettelke volt, azaz a 9. hónapban jártunk. Annak is tizenegyedik napjában. Időszámítás, mióta a birodalom meghódította A L... völgyet, és a három királyságot legyőzte, 822 év. A birodalom, melynek A... császára ül most a trónon, már több, mint 22 éve. A császár kilenc királyság felett uralkodik, többek között a L... völgy három királysága felett. Mindegyik királyi trónon a császár egyik hűbéres inspektora ül, és alázattal teljesíti az uralkodó minden óhaját, sóhaját. Kezdetben minden meghódított tartomány, és királyság fellázadt, de rendszerint a birodalmi sereggel hamar rendet rakott a császár. Három lázadási hullám várható egy meghódított királyságban. Az első politikai lázadás, ahol a földesurak, hűbéresek, és tanácsadók megpróbálják visszafoglalni a trónt, a második a nemesség fellázadása, amiért polgári és politikai jogukat megnyirbálja a császár, valamint gazdasági kvótát követel rajuk, a harmadik a parasztság, az adóemelés után. Ha a három lázadást leveri a császár, az adott királyságban egy ideig nyugalom honol, és kivonhatja onnan seregét a császár. Ez megy már 822 éve.
A kontinens utolsó meghódítatlan királysága, amivel már 125 éve hadilábon ál a császárság, az a F... tartomány királysága, az egyetlen hely, ahol titokban mágikus intézmények működnek. Ha a császárság legyőzi F... királyságát, - ahol most egy idős, több, mint 90 éves Alma nevű úr uralkodik, utód nélkül, - akkor a teljes O... kontinenst meghódította, amely magába foglalja a magas hegyeket, a havas alföldet, a völgyeket, és a szorosokat is.
Érthető, miért fáj most minden varázsló foga, mert a jelenlegi F... királyság utód nélkül távozik, jog szerint nem követi őt senki a trónon, és belviszály alakul ki a megüresedett trónért. Ezt kihasználva a császár könnyűszerrel elfoglalhatja az utolsó királyságot. Minden esetben olyan uralkodót kell a trónra ültetni, aki a sötét ösvény rendet támogatja, mert az alvilág alkut ígért. Az alku pedig nem más, mint a császárság megbuktatása némi ellenértékért.
A császár jelen pillanatban egy utóddal rendelkezik, egy huszonkét éves fiúval, akinek már a 25. születésnapjára odaígéri a trónt A... császár. A fiú ellen már több merénylet volt, szám szerint csaknem 7. És mindegyiket túlélte. A császár feje fájt is ezért, úgy védte utódját, hogy már ki sem engedte a palotából.
Azonban nem is a A... császár és Alma király között folyik az igazi harc. Hanem a fény ösvény és a sötét ösvény között, amely az egész birodalomra kihatással van, még ha csak F... királyságában működnek is. Az alku, vagy az igazság. Ez fogja O... kontinens sorsát eldönteni, méghozzá éveken belül.
Amit viszont kevesen tudnak, a kontinens meghódítására már volt egy kísérlet, csaknem 3000 évvel ezelőtt, a Flektálók által, akik a magas hegyek Z... királyságában kötöttek ki, és hódították meg Z...át, majd abból a királyságból kiindulva egyre több királyságot győztek le, és toroltak meg. Akkor F... királyság is meghódított volt, mégis túlélte a királyi család. Az a birodalom 333 évig uralkodott, majd belpolitikai problémák miatt összeomlott a rendszer, és a rejtőzködő királyi családok újra birtokba vették tartományaikat. Azonban a mostani császárság, már 822 éve uralkodik, és úgy tűnik, be tudják fejezni azt, amit 3000 évvel ezelőtt a Flektálók nem.
A jó és a gonosz örök harca. Mondja a sötét ösvény filozófiája. A probléma viszont ott volt, hogy ahhoz, hogy megmaradjanak a királyi családok, a sötét útra kell térnie O...nak, mert ha a fényt választja, akkor a császárság győzz! Persze ezt mindkét oldal tudja, mégis mindkettő oldal szentül tanítja, hogy ő neki kell maradnia, akármelyik uralkodási rendszer működik tovább. A fény ösvénye azt terjeszti, hogy ha visszaáll a 10 királyság, akkor ismét háború, szegénység, járvány, és természeti csapás fogja sújtani a kontinenst, és előbb-utóbb újból jönni fog egy hódító nép. A sötét filozófia ezt tagadja, és azt tanítja, a fény tanítói csak a hatalmat akarják megkaparintani, ellenben ők, az alvilág igazságosan elosztják minden királyság, család, fej, és közösség között a hatalmat, az persze már nem az ő bajuk, ha ezt ellenségeskedésre használják fel!
Ahogy haladt a lombkoronákkal eltakart, árnyékos ösvényen a két alak, megint társalgásba kezdtek, mert már jó ideje nem hallottak neszt:
- Arra vigyázz, hogy mindig árnyékos oldalon maradj, nehogy elvakítson a napfény! - magyarázta némi kézmozdulattal szí nyelven - a varázslók nyelve - a ősz hajú alak.
- Úgy van, mester! - bólintott az ifjú. Bár még nem tudott jól beszélni szí nyelven, mert alig négy-öt éve tanulta meg, de már kezdett belerázkódni. A szí nyelv az egyik legnehezebb nyelv volt, nem csak halandók számára, de sokszor még a varázslók számára is okozott némi fejtörést. Írása hasonlított a ékírásra és az ábraírásra is, kiejtése a sumer és egyiptomi keverékére, mégis flektáló is és agglutináló is.
- Ha túl magasra törsz, az Istenek legyőznek! - folytatta az öregedő mester.
- Pontosan! - értett egyet a fiatalember.
- Éppen ezért nekünk, mint az alvilág képviselői, mindig alacsonyan, rejtőzködve kell járnunk, mert csak így mentesülünk az Isteni átoktól. - fejezte be a mester.
Bólintott erre is a fiatalember, de nem reagált rá. Nem tartotta fontosnak, hogy a mester minden egyes szavára reagáljon. Habár eleinte, mikor a mágikus mesterek elkezdték tanítani szí nyelven beszélni, mindig törekedni kellett arra, hogy a mester minden egyes leckéjét lehetőleg szí nyelven felelje. És ha a mester mond valamit, azt szí nyelven kell jóváhagyni. Úgy tűnt, még mindig nagy hatást gyakoroltak rá korábbi tanítói.
- Nos, barátom, hamarosan megismerkedhetsz a dolgok lényegi részeivel is! - mosolyodott el a köpenyes mester. - Mert ahova bepillantást nyersz, oda csak kevesen juthatnak el életük során.
- Értem, mester! - biccentett a fiatalember.
Ahogy haladtak az ösvényen, hol világosabb, hol árnyékosabb volt az út, enyhe szélmozgás is megindult, és ettől lengedezni kezdtek a fák, aminek ágain keresztül a fényár különböző szögekből, különböző pillanatokban tört át, és állandóan a gyaloglók szemébe villogott, bele-bele csapott pupillájukba, így kénytelenek voltak lefelé nézni, hogy ne okozzon idegi sérülést számukra az állandóan villogó napfény.
Az ösvény kezdett egyre tágasabb lenni, ahogy távolodott a két oldalt futó sűrű növényzet, és lassan egy apró tisztásra kezdtek kiérni. Ez még az erdő közepe se volt. De a mester úgy döntött, pihenőt tartanak, és leült egy kődarabra. Sok kődarab volt itt a tisztáson - talán egy egykori építmény nyoma lehetett - így a fiatalember is kényelmesen talált magának egy ülőhelyet, s a mesterrel szembe leült.
A mester felnézett az égboltra. A napfény vakítóan, kissé a déli horizonthoz közel az égen világított, és hatalmas fénylő energia nyalábjaival csak úgy nyaldosták a testüket. Úgy tűnt, a nap is már jó ideje nem a melengető fényeivel, hanem az égető fényeivel nyaldos. Pedig nincs meleg. "Vajon miért tűnik így?" - kérdezte magában a fiatalember.
- A nap nem a mi barátunk! - jelentette ki a mester. - Nem S..., már régóta nem.
- Miért nem, mester? - kérdezte S....
- A Napon történő rendi harcban is alulmúltak a tűz elementálok, és a tiszta fény elementálok, és megszerezték az égitestet is olyan rendű lények, többek között fénylények, akik önkéntesen próbálják a magfúziót energiákkal bekódolni, és hatást mérni úgy, hogy az a fény ösvényén járóknak kedvező legyen. De ha majd itt megnyerjük a harcot, a P... bolygón, akkor majd meghódítjuk a Napot is. - felelte a mester.
- A Nap az Istenek világi lakhelye, a fény ösvényeinek naptemplomos vezetői szerint! - tette fel a bökkenőt a fiatalember.
- Nem, ezt felejtsd el. A naptemplomos rend, és az egész napvallás, ami körbeövezi a fény ösvény rendet, egy nagy hazugság, el ne hidd. A Nap nem a Fényé, és erről majd a jövőben kezeskedünk is. - bólintott saját szavára a mester.
- Akkor kié volt eredetileg a nap? - kérdezte értetlen arckifejezéssel S....
- Nos, ez elég bonyolult... - tette mutatóujját a szájára a mester - ... és nehéz is. Nem tartom fontosnak, hogy ebbe beavassalak, de majd mindennek eljön az ideje!
- Mester, nekem ez nem fog menni. Olyan bonyolult a világ filozófiája, hogy még három hónap alatt sem értettem meg. - mondta zavartan S....
- Nem megy minden olyan könnyen, S.... De majd előbb utóbb mindennek eljön az ideje. Ne felejtsd el, 822 szeptember 13 egy különleges nap, olyan nap, amikor a E..., a H..., és a P... együtt áll a Nappal, ami a központi csillagrendszertől 13 fokban tér el, a 9. hó 13. napján, ez olyan energiákat generál, ami a sötét ösvényt táplálja, tökéletes beavatási idő, ekkor kell tanítvánnyá avatnalak. Ha két napon belül nem érünk a hegyek kápolnájába, és elmulasztjuk az avatást, legközelebb csak 825 november 11.-én, a P..., és a H... együttállásában tudunk avatni téged, de az nem lesz olyan erős töltőhatású, mint a mostani, így akár sikertelenül és végződhet, vagy elnyúl, és lelepleznek minket a papok. - fejtegette a mester.
- Akkor siessünk, mester! - reagált máris S....
- Előbb fel kell készítselek, három hónap alatt még csak megismerted az alvilág filozófiáját, de nem értetted meg, és a szí nyelvet is alig öt éve beszéled. Ha nem vagy felkészült, nem fogsz sem genetikailag, sem energetikailag ráállni a körre! - folytatta a mester.
- Próbálkozok, mester. - bólintott S....
- Ne csak próbálkozzál, hanem tegyél is. Először is, mit teszel, ha egy fénypappal találkozol? - vonta fel kérdően szemöldökét a mester.
- Tagadom, és ellenállok. - válaszolt S....
- Aztán? - kérdezte tovább, és megsimította a szakállát a mester.
- Bebizonyítom, hogy a sötét ösvény filozófiája a helyes. - válaszolt S....
- Mit teszel, ha egy halandóval találkozol a beavatás után? - kérdezte a mester, s szúrós szemmel figyelte a tanítványt.
- A halandók a sötét ösvény gyermekei, de mindenek előtt tudatlan bábok. - fejtegette S....
- Értem. Mi a helyzet, ha egy hatalmi befolyással rendelkező személlyel, legyen az katona, vagy politikus, találkozol? - kérdezte a mester.
- Engedek a rendszer követeléseinek. - tett egy próbálkozást a tanítvány.
- És aztán? - kérdezte tovább a mester.
- A sötét ösvény szent, és sérthetetlen, szigorúan bizalmas, amit még kínvallatás, vagy halál fenyítésre sem bocsátok ki senkinek. - válaszolta S....
- Mit teszel, ha megölnek? - kérdezi tovább a mester.
- A titkos rituáléval harmadnapra nekromantikus állapotba kerülök, és kísérletet teszek a feltámadásra egy csodafőzettel. - fejtegette S....
- Nagyon jó. Már csak egy kérdés. Ki a fontosabb, a sötétség, vagy a saját akaratod? - kérdezte a mester, s megsimította őszülő haját.
- A Sötét rend mindenek felett! - válaszolt máris S....
- És annak lényei, mesterei, jól van. Hogy érzed, készen állsz már az utazásra? - kérdezte a mester.
- Még nem, mester. - válaszolt S....
- Megértetted a sötét ösvény filozófiáját? - kérdezte tovább a mester.
- Még nem, mester. - válaszolt ismét S....
- Akkor még várunk. - ezzel a mester kinyújtotta a kezét. - Adj egy harapnivalót, és az italról se feledkezz meg. Dél már elmúlt, ideje ennünk valamit.
S... kivett egy szelet félig átpirított vadhúst, ami egy karéj barna kenyérrel volt összecsomagolva egy ruhába. Ezt átnyújtotta a mesternek, majd magának is kivett egyet, és visszazárta a hátizsákját. Elkezdték majszolni a húst, s mellé harapták a kenyeret. Ekkor S...nak eszébe jutott, hogy inni is kéne valamit, mert a víz csak a szegény ember folyadéka. Ezzel ismét előkapta a táskáját, kivett onnan egy másfél literes palackot, ami tele volt mézédes barackborral. Miután ezt középre tette, a mester csak bólintott, mint tudomásvételt, hogy leendő tanítványjelöltje nem feledkezett meg az élet nedűjéről.
Lassan, de nem elnyúltan elfogyasztották az elemózsiát. A mester a végét már csak nehézkesen ette meg, de a tanítvány szinte pillanatok alatt bekebelezte az ételt. A mester ezt követően a borhoz nyúlt, mert elsőnek ő neki kell innia. Felemelte, kevette a parafadugót, s belekortyolt a mézédes narancssárga színű barackborba. Négyet-ötöt kortyolt, majd átadta a tanítványnak.
- Csak óvatosan, még kelleni fog! - tette hozzá a mester. - Ha szomjas vagy, majd útközben iszol egy patakból. A víz a sötét ösvény egyik tiszta szerepű eleme, mert a víz szentel, és nemesít. - jegyezte máris meg a mester.
A tanítvány szintén négy-öt kortyot fogyasztott, majd visszapattintotta a parafadugót, s eltette a táskájába, amit visszahúzott cipzárral, majd felvette.
Ezt követően felállt, s nyújtózkodott egyet, majd barna szemeivel a mester kék szemei közé nézett. A mester lassan felállt, s jelzett, hogy indulni kell.
Ezzel elindultak az erdő vége felé, mely mögött már a hegy lába húzódott.
További jókat
kekplatanfa
