Üdv és Sziasztok!
Ismét egy beállítottságot jellemző személyiségelemzést osztok meg, ami két kategóriára osztja az embereket, a kifelé, és a befelé fordulókra. Sokat olvasgattam utánuk, és sok mindent találtam, de egybefüggő, könnyen értelmezhető írásról csak ezt az egyet, amit megosztok. Például megtudtam, hogy napjaink világa 1/4-ben introvertált, és hogy ezek az emberek sokkal okosabbak, és visszafogottabbak, mint túl buzgó társaik, az extrovertáltak. De megtudtam azt is, hogy társadalmunk az extroknak kedvezz, és túlzottan életképtelennek tartják az introkat, illetve háttérbe szorítják. Sok helyen írták, hogy egyenesen elnyomottnak érzik magukat. Egyébként kutatgattam ázsiai személyiségelemzéseket, és megtudtam, hogy például Japán kétharmada + faktoros vércsoporttal rendelkezik, és állítólag a japán tudósok szerint a világ túlnyomó többsége pozitív. Nem tudom, van e kapcsolat a vércsoport, és a jellem között, de úgy érzem, hogy van. Az introk nagyon is negatívok, és lehet, hogy csak a vércsoportjuk nem teszi lehetővé számukra, hogy pörgősek, és nyitottak legyenek, de ez csak az én véleményem.
Extrovertáltak: a napraforgók
Az extrovertáltak sorából rengeteg jó menedzser, üzletkötő és politikus válik, akik a legjobb formájukat képesek hozni, ha közönség előtt állnak. Az extrovertált ember ugyanis mások energiáját szívja magába és ebből táplálja saját energiaszintjét. Az extrovertáltak ilyen formán utálnak egyedül lenni, vagy unatkozni, ilyenkor képesek akár a pusztító viselkedésre is, csak, hogy végre megtörjék az egyhangúságot. Szeretnek társaságban lenni, nem éppen magányos típusok, akik sokszor alkalmasak a vezetői szerepre is. Képesek másokkal szembeütközni, különösen, ha azok szintén extrovertált típusok. Általában nem nagyon értik, hogy az introvertáltak miért nem vágynak annyi társaságra. Ez talán épp abból fakad, hogy néha hajlamosak nem észrevenni környezetüket, és mindenkit letepernek energikusságukkal. Lehet, hogy néha nekik is meg kellene állniuk, hogy felfogják, mi történik körülöttük és bennük!
Introvertáltak: a krókuszok
Az általános félreértés az introvertáltakkal kapcsolatban, hogy szégyenlősek lennének, vagy társaságkerülők. Ez nem, hogy nem igaz, hanem mondhatni, kissé pejoratív megjegyzés is rájuk nézve. A nőknél különösen negatívan cseng, ha azt mondják rá, hogy befelé forduló, míg egy férfinál erény is lehet a hallgatagnak tűnő komorság. Az introvertáltak igenis szeretnek eljárni, kapcsolatot teremteni, csak éppen néha szükségük van a magányra is, különben elfáradnak, vagy hangulatingadozásaik lehetnek. Ha feltöltődtek, akkor mindig újra felvértezve állhatnak akár a társaság középpontjában is. Az introvertáltaknak szükségük van arra, hogy őszinték legyenek másokkal és magukkal szemben is a saját szükségleteiket illetően. Természetesen ez azt is jelenti, hogy bizony közölni kell másokkal, hogy szeretnek együtt lenni velük, de néha vágyják a magányt is! Jobb, mintha komorrá válnának a társaságban, és senki nem tudná, hogy pontosan mi is a bajuk! Az introvertáltak mindig átgondolják alaposan, mielőtt kimondanának valamit, és épp ezért mindenkire hatással van tudatos és meggondolt személyiségük. Általában tehetségesek az írott szövegek alkotásában.
Ambrivertáltak: A virágoskertek
Az Ambrivertáltról csak annyit, mert időközben megtudtam, mit jelent, hogy se nem Introvetrtált, se nem Exovettált, nyílik is, és zárkózik is. Sokszor a hangulata dönti el, hogy melyik oldalát használja, bár felkelésnél mindig új világot lát vagy él meg, és ott szívesen kitárulkozik. Szereti a csendet, a nem tőrődőmséget, mégis, szívesen trécsel, oda búj másokhoz, ha úgy érzi, társra van szüksége. Lelkes igyekezetében szeret kitűnni, mégis megtartja önmagát, és nem esik hanyatt a padból. Szereti, ha minden az alapállapotba áll vissza, ura a helyzetnek.
Minden jót
kekplatanfa
