Üdv és Sziasztok!

Személyiség. Az ember elméjének karaktere, sablonja, felülete, és lelki tükre. Mindent a személyiség dönt el, mondják sokan, elvégre a mai világban az orvostudomány, főleg a pszichológia, és a pszichiátria nagy figyelmet fordít a személyiségre, és természetesen a világi berendezkedésű gondolkodók, például a filozófusok, szellemi segítők, és hívők is megtudják határozni egy adott szellem pillanatnyi értelmi készségének és lelki gondolkodásának tükrét, a személyiséget, azt a hátteret, ami alapján, mint valami üvegen keresztül szemléli az ember a világot. Tulajdonképpen sokszor feltettem magamban a kérdést, mi is az a személyiség? Mi dönti el, kinek mi a személyisége? Illetve, ha van szemÉLYIség, mint valami vízfalon, függönyön keresztül szemlélt világ, mint a sötét gondolkodás alapja, akkor esetleg létezik tudatdualitás is, azaz minden felfogó képesség, szemnappaliság is?
De most lássuk az alapokat. Sokan nem tudják, vagy nem tudatosak saját személyiségükre, nem tudják irányítani, gondolkodtatni, kezelni saját tükrük megvilágító készségét, vagy úgy is fogalmazhatnák, ösztönösek a személyiségeik. Bizony, a kezdetek kezdetén, a lélek dualitásban még egységes felfogó sablonok voltak egyes lélekcsoportok között, akkor még mint individualista lélekfelfogás, nem létezett személyiség, sokkal inkább egy olyan nappaliság létezett, ahol mindenféle háttér nélkül, tapasztalati történet nélkül képes volt ítélkezni egy lélek egy csoportos tudatossággal mások felett. Ma már ez a múlté - legalábbis a földön - mert a dualitásra alkonyat köszöntött, és nem is sikerült minden civilizációnak feltámasztani a sötétségbe kívánt értelmet, a dualitást, sokan összevegyítették a feltámasztásánál az indivimentalitással, és most egy felemás dualitás létezik a földönkívülieknél, és egyes lelki csoportoknál, egy nappali élyiség, már ha szabad így fogalmaznom. Vajon ez az út a teljes dualitásba, vagy megrekedt végállomás volna?
Mi is az a személyiség? Most ne tudományosan vizsgáljuk, ne pszichésen, és ne filozofikusan. Csak úgy sablonosan, és könnyen, hogy mindenki értse. Személyiség. Vegyük szavakra a szót. SZEM-ÉLYISÉG. Tehát az elménk által SZEMlélt világról kialakított belső tükrünk, belső valónk karakterializmussa, mint történéseket eltárolt világkép kivetülés. Ez lehet, kicsit filós volt, de menjünk tovább. Mikor megszületik egy gyerek, elvileg a mai tudomány álláspontjából fakadóan személyiségmentes, azaz nincs sablonja, világképe, és a szülők, és a környezete formálja olyanná, amilyenné lesz, a készségekkel, kompetenciákkal, késztetéseikkel, és vágyaikkal együtt. Persze, erre már sokan rácáfoltak, de a mai tudomány még így vallja. Mikor az ember megszületik, tényleg személyiségmentesen születik? Vagy már vannak tudatalattijában határozott törekvések, és gondolkodásmódok? Mikor elkezd beszélni, tényleg úgy kezd el beszélgetni, hogy még tapaszalja a világot, vagy már meghatározott terv szerint formálja önmagát? Valljuk ugyan, hogy sokan nem tudatosak a személyiségükre, és hagyják, hogy a környezetük formája azt, ezeket a lelkeket én ösztönöseknek hívom. De vannak kifejezetten olyan lelkek, akik fent tartják a tudatosságuk már a születésük pillanatától fogva, és kifejezetten személyiségformáló és megtartó készséggel rendelkeznek, többnyire rendhagyó életúttal. A lelki múltat figyelembe kell venni, nem cáfolhatjuk meg azt a születésével, mert nem készen jönnek létre a lelkek.
Mikor az orvosok tanulmányozzák a személyiséget, meglepő eredményekre jönnek rá, mert rájönnek, hogy a személyiségek olyan karakterializmusak, vagy idealizmusok, amelyek formálják, és formáltatják önmagukat, és környezetüket, illetve a karakterialisták világképét. Mindig az erősebb, jobban, tudatosabban, régebben beállt, és sikeres személyiség bírálja felül a kevésbé sikeresebbet. Persze valamikor fordítva. A kérdés már csak az, milyen bőségből fakad a személyiség, és milyen lenyomatot hagy maga körül, és maga mögött, illetve másokban. Ugyanis minél jobban felkelti egy személyiség a környezetét, illetve más személyiségek figyelmét, annál nagyobb formáció hatása van önön magára és őt körülvevő világképre. Szokták mondani, az erős és jó személyiség babért arat, de milyen mély gyökerekkel kell lelkébe és a világba nyúlnia egy személyiségnek ahhoz, hogy babért arasson? Tényleg nagy lenyomathatással kell bírnia? Tényleg az időt felülmúló, visszaélő személyiségek a nyerők? Vagy az egész ott kezdődik, hogy az erősség, sikeresség, kiválóság, régebben beállt személyiség mennyiben hatásosabb, és túlélőbb. Lévén, amelyik személyiség túlélteti a hordozóját, az nyilvánvalóan eredményes személyiség, és amelyik személyiség nagy gyökerekkel rendelkezik a világlétezésben, az nyilvánvalóan mélyebbre hatóan formálja a környezetet. Tehát van alapja a régebben beállt személyiségnek, de mindig fent kell tartani a formáció lehetőségét, és a személyiség fejlődését mindenki számára, és ezt a bevált személyiségeknek is figyelembe kell vennie, mert ugye vannak babér karakterializmusok.
Szóval onnan indultam ki, az orvosok meglepő eredményekre jöttek rá a személyiséget illetően. Nem csak az embereknél, de az állatoknál is megfigyelhető a személyiség megléte, mint individualitással eltárolt elme, sőt, vannak növények között is érdekes fejlemények, ugyanis kutatások bizonyították, hogy a különböző környezeti hatásokkal sokkolt növények különböző szinten fejlődnek, tehát a növényekben is van energialenyomat, mint lelki múlt, mert a negatív hatásnak kitett növény sosem fog olyan eredményesen fejlődni, mint a pozitív hatásnak kitett növény. Vagy egyszerűen a növényt ért hatások egyetemről visszavetült tükre formálja? Mindenesetre a növények reagálnak, és felfogják környezetük, igazodnak gondozóikhoz, és meglepő, mert olykor át is veszik gondozóik személyiségét.
És akkor most fokozom az izgalmat. Nem csak az állatok, vagy a növények, de a tárgyak is rendelkeznek személyiséggel. Ugyanis a tárgy is eltárolja mikrokozmikus mátrixában az őt ért hatásokat, illetve, hordozza a rá tulajdonított birtoklási, és jelenlétét erősítő személyiséghatásokat, értsd a birtoklója személyiségét. De persze ha elég jelentős berendezkedésű egy tárgy, annál nagyobb öntudattal, vagy formációs hatással bír, tehát meglepő, de a tárgyak is formálják a személyiségünket. Sőt, azt kell hogy mondjam, egy tárgy olykor már előre tudja, milyen formációs hatással kell lennie birtoklójának. Minél nagyobb kihatással van egy tárgy az egyetemre, az attól visszatükrözött jelentősége annál jobban kiemeli a többi tárgy közül, persze ez sem mindig állja meg a helyét, mert a személyiség-ek által megerősített jelenléti ok is kiemelhet egy tárgyat a többi közül.
És akkor most nézzük, mit kellene tennünk a személyiség megértéséhez. Most maradjunk ezen a téren az emberek személyiségénél. Sokféle személyiség létezik. Vannak kifejezetten beállított személyiségkarakterek, azaz sablonok, amelyek felügyelik egy lélek fejlődését - vagy felül tudják bírálni - és mint élet útvezetők, hordozójukká teszik a megadott lelket egy megadott időre. De aztán van más is, mert vannak kifejezetten kibontakozó személyiségek, amelyeket nem bíráltak felül sablonok, és ezek szabad formációs hatásúak, ezeket én úgy hívom, a szabad akaratú személyiségek. Persze ők maguk is felállítottak maguknak sablonokat, de rendkívül szerteszórt jellemük van. És akkor vannak inkarnációs személyiségek, mint létrehozott, előidézéssel a lélekmátrixára kihatással bírt küldetésformációk, amelyek bizony egy adott, és sokszor megismételhetetlen inkarnáció lélek és környezetformáló kiemelkedés az egyetemben, általában végállomások szoktak lenni ezek, de jelentős történelmi formációk is húzódhatnak az inkarnációs személyiségek mögött, mint feladatot végrehajtó környezetei hatások, és ezek a személyiségek, hasonlóan a sablonoshoz, védett személyiségek, ezért sokszor úgy tűnik, hogy autisták, de nem kell feltétlen értelmi hátteret keresni a dolog mögött, csak mert formálhatatlan az illető. Pont azért olyan, mert a lineáris idősíkon való előrehaladásért ezt a megadott személyiségtudatot kell ponttól pontig viselnie ahhoz, hogy a bizonyos hatásokat, és vagy fejlődéseket előidézze, és kihassa.
És akkor a személyiség mögött egyéb létezési okok is meghúzódhatnak az illetőben a formálhatatlan, és vagy hibás, vagy érthetetlen formációja mögött. Mint például belső látás kialakulása, belső hallás kialakulása és a hangok - tehát entitások rá mért hatása és vagy befolyása által előidézett személyiségmódosulás és kihatás - illetve megszállás és beolvasztás által előidézett személyiségkihatások, mint például az illetőt megszálló - nem feltétlenül démoni lélek - szellemre mért hatása, és vagy személyiségformációs megnyilvánulása akár kapcsolatfenntartási út által is, illetve a beolvasztó - erről majd egy másik bejegyzésemben - által a magáévá tett lélekre gyakorolt személyiségformációs hatás, és megnyilvánulás akár kapcsolatfenntartási út által. Valamint az inkarnációk ka lelkeinek - ami elhagyja a ba lelket az eltávozáskor - különválása majd újbóli találkozása emlék vagy fizikális úton mért hatása a személyiség fejlődésére, és mint befolyásoló tényező, a személyiségben eltárolt személyiségminták hatása. Tehát, ha megakarjuk érteni a másik személyiségét, és kiismerhetetlen, akkor számításba kell venni a ka lélek jelenlétét, a beolvasztó jelenlétét, a megszálló jelenlétét, a külső entitás jelenlétét, vagy akár egy szellemi segítő jelenlétét is - bár ez utóbbi eltitkolt, és nem elterjedt szokás, nem is beszélnék róla sokat, de a szellemi segítők is befolyásolhatják a személyiség fejlődését és vagy visszafejlődését.
Aztán kialakulhat egy rendkívül színes egyéniségű lélekben a többszörös személyiség is. Ez egy kicsit félelmetes mai szemszögből, mert könnyen kiszámíthatatlanná teszi az illetőt. A mai orvostudomány úgy hívja ezt, hogy disszociatív személyiség. Ha ki tudjuk ismerni az illető különböző személyiségeit, és kapcsolatot tudunk fenntartani velük - a mai orvos tudomány által kezelésre szorult lelkek - akkor nincs probléma. De érdemes előbb megfigyelni a lélek viselkedésmintáit, mert sose tudhatjuk, hogy milyen személyiség lakozik éppen benne. Akkor 10-20 személyisége is lehet egy illetőnek, gyakran az egészséges lelkeknél is megmutatkozik egy emlék által a többszörös személyiség néhány napra, hétre, de akkor beszélünk fennállással, a megállapodik a helyzet, és megtartatott a személyiségek száma. Az alapszemélyiség mindig tudatos magára, de a többi személyiség is jelen szokott lenni, vagy nem. Például nagy mennyiségű léleknél megfigyelhető a két személyiség jelenléte, és ez gyakran teszi kiszámíthatatlanná őket. A két személyiség - a többszörös személyiséggel ellentétben - tud egymásról, és akár egy pillanatban is megtudnak nyilvánulni, vagy átveszik egymástól a megnyilvánulást, mint az ikreknél. A kétszemélyiségűek végállomása mindig az, hogy az egyik személyiségnek magáévá kell tennie a másikat, vagy eggyé kell válnia vele, de van az, főleg megszállásnál, amikor nem tudatos a második személyiség jelenlétére az ember - lásd tömeggyilkosok. Nem akarok vallásos lenni, de mélyen alvó, és negatív erők irányítása alatt lévő lelkekben mindig ott húzódik egy másik lélek is, vagy személyiség, amely megakadályozza és védi az alapszemélyiség formálhatatlanságát.

Minden jót

kekplatanfa